A blogon egy Twilight fanficiton-t írok, az első "könyv" Az utolsó reménysugár, a második A végzet könnyei címet viseli. Néha felkerül egy-két novella, és egyéb bejegyzések is helyet kapnak, alkalomhoz illően.:)
Sziasztok!
Felkerült a 33. fejezet és az Epilógus. Egy bejegyzésben találjátok meg őket. Jó olvasást!
Március elején egy novella fog még felkerülni, kiegészítésként. Várlak vissza titeket akkor!:)
Szeretném megköszönni, hogy velem tartottatok a 2011-es évben is! Hálás vagyok a türelmetekért és a lelkesedésetekért! Remélem velem maradtok a következő esztendőben is!:):):) Igyekszem minél több ötletem megvalósítani, és kikapcsolódást biztosítani nektek az írásaimmal 2012-ben is!:)
Mint ígértem itt van a karácsonyi novellám.:) Kicsit késve, de megérkezett. :)
A történet szerint visszaugrunk az időben arra a karácsonyra, mikor Audrey még ember volt.:) Ez volt az első karácsonya a családban.:)
Jó szórakozást hozzá! Ha van pár szabad percetek, írjatok véleményt róla!:) Valamint ne felejtsétek a játékot a 28. fejezetnél.:)
puszi,
Truska
Kis karácsony, nagy karácsony
A csillagszóró fényei és illata töltötték be a szobát. Maggie eltátott szájjal, hatalmas csillogó kék szemeivel nézte a szikrákat. Elérkezett a karácsony. Emmett minden órában küldetésének érezte, hogy elégessen egy csillagszórót Maggie és a saját szórakoztatására. Bár ő inkábbMaggie ragyogásában gyönyörködött, mint a csillagszóróéban.
A zenelejátszóból folyamatosan csendültek fel a különböző karácsonyi dalok és azok feldolgozásai. Esme a konyhában tüsténkedett, vele volt Bella és Nessie is. Ők éppen mézeskalácsot készítettek. Miután a fiúk behozták a kétméteres fát a nappaliba, Jasperrel nekiláttunk a díszítésnek.
A sebeim begyógyultak, a bordáim és a lábam is helyrejöttek. Már csak kicsit bicegtem, de azt is inkább óvatosságból. Jasper mégis máshogy látta a helyzetet. Minden egyes alkalommal, mikor úgy látta, hogy az egészségemre veszélyesen mozdulok – tehát akárhányszor, mikor el akartam érni egy ágat – ott termett és kikapta a kezemből a díszt, hogy ő rakja fel inkább helyettem.
- Hé! Ez egyáltalán nem volt messze! Most te díszíted a fát vagy én? – méltatlankodtam, mikor a sokadik üveggömböt kapta ki a kezemből.
- Együtt díszítjük! Te kiválasztod az ágat, én pedig felrakom! – felelte diplomatikusan.
- Jazz, már meggyógyultam! Nem lesz semmi bajom, ha kicsit nyújtózkodom! – sóhajtottam és egy magasabb ágra próbáltam egyensúlyozni egy díszt.
- Alig egy hónapja volt a baleseted, még nem gyógyultál meg 100%-osan! – vette ki a kezemből és pillanatok alatt felrakta az ágra.
- Carlisle, mondd meg neki, hogy nincsen semmi bajom! – fordultam körbe a szobában, Carlisle-t keresve.
- Jasper, a tegnap délutáni röntgen eredménye szerint Audrey bordái tökéletesen összeforrtak – biztosította.
- A látszat lehet, hogy csal! – ellenkezett, és ismét meghiúsította a lázadásomat.
- Nem hiszel Carlisle diagnózisának? – kérdeztem felháborodva.
- Már olyan régóta praktizál, hogy előfordulhat, hogy elnéz valamit.
- Bocsánatodért esedezem Jasper nevében is a bizalmatlanságáért – fordultam a családfő felé.
- Semmi baj, Audrey! Jó látni, hogy Jasper ennyire szeret téged! – mosolyodott el.
- Ja… szeret… Totálisan megakadályoz abban, hogy szabadon dönthessek – puffogtam magamban.
- Mint már mondtam, szabadon dönthetsz afelől, hogy melyik ágra rakod a következő gömböt.
- És ha úgy döntök, hogy a saját kezemmel akarom felrakni az ágra azt a nyamvadt díszt?
- Akkor ebben valóban meg kell, akadályozzalak!
- Hallottátok? – néztem a szobában tartózkodó többi családtagra. Emmett az ölébe ültette Maget és valami karácsonyi mesekönyvet lapozgattak.
- Jaj, Audrey, csak azt ne mondd, hogy nem élvezed, hogy az öcsié az irányítás – mondta a nagymaci nevetve, mire én sértődötten rányújtottam a nyelvemet, és visszafordultam a fához.
- Csináld te! Úgy hamarabb készen leszünk! – nyomtam a kezébe a kezemben tartott fenyődíszt és leültem az egyik fotelbe. – Remélem nincs ellenedre, ha felemelem ezt a nagyon nehéz bögrét - fűztem hozzá és a számhoz emeltem a forró teát.
A következő pillanatban arra eszméltem, hogy eltűnik a kezemből a forró bögre és Jasper térdel előttem. – Ez már több a sokknál… - kezdtem, de a nekem címzett csókjával bennem rekedt a szó.
A csókjával pillanatok alatt elfelejttette velem a korábbi bosszúságomat. Édes volt és határozott, a bőrömön remegni kezdett a levegő, és melegem lett a magas nyakú pulcsimban.
- Skacok! A gyerek előtt ne nyalakodjatok! – kiáltotta Emmet és Maggie szeme elég kapta a kezét.
- Emmett, múlt héten mikor Magre vigyáztatok úgy lekaptad Rose-t, hogy majdnem összetört néhány bútor – szólt Jasper, mikor megszakította a csókunkat.
- Micsoda? Gyerekfelügyelet közben? – hüledeztem.
- Ez egy egyszeri alkalom volt! Maggie különben se figyelt oda! – magyarázkodott a mackó.
- Honnan tudod, ha te másra figyeltél? Nem gondoltam volna, hogy bort iszol és vizet prédikálsz! – ráztam meg a fejemet. – Jasper, szerintem folytathatnánk még… - nyújtottam felé a karomat, mire készségesen visszatért a számhoz.
- Neveletlenek vagytok – morgott magában Emmett.
- Csak boldogok! – mentett ki minket Carlisle nevetve. – Karácsony van! Megérdemlik!
- Díszítünk tovább? – kérdezte elhúzódva tőlem. – Ha túl magasan van az ág… felemellek! – ajánlotta.
- Ez a beszéd! – nevettem fel és visszamentünk fát díszíteni.
***
A könnyeim megállíthatatlanul potyogtak a szememből leírhatatlan boldogságomban.
- Na! Audrey! Ne sírj, mert ha Mag meglát, akkor megijed! – motyogta Emmett az orra alatt, és gondterhelten pillantott a háta mögé, amerről Maggie hangja hallatszódott.
- De én örömömben sírok! – hüppögtem és céltalanul lapozgattam az ölemben tartogatott fotóalbumokat. Az édesanyám és a testvérem arcának látványa egyszerre facsarta össze a szívemet és egyszerre okozott elmondhatatlan örömöt. A sok-sok közös emlék, amit elnyomtam magamban, most ismét felszínre tört. Sőt mi több, ott volt a kezemben megörökítve.
- Sejtettük, hogy örülni fogsz neki – mosolygott rám Rosalie.
- Mikor? Hogyan? – értetlenkedtem és rájuk néztem, bár csak a körvonalukat láttam.
- Akkor szereztük meg, mikor Fremontban jártunk – kezdett bele Emmett.
- A házatokat nem ürítették ki, csak lezárták. Még várják, hátha előkerülsz – tette hozzá Rose.
- Ez nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm! – néztem rájuk hálásan.
- Ódji! Ódji! Méjt síjsz? – ugrott oda Mag kétségbeesve. Nagy kék szemeivel úgy nézett rám, mint aki röntgensugár alá vesz, és a szívem mélyéig belát.
- Csak nagyon örülök valaminek – válaszoltam, és az albumokat Jasper segítségével Maggie látóhatárán kívülre helyeztük. Legutóbb, mikor látta az édesanyja fényképét, zaklatott lett. Bár eltelt pár hónap azóta, nem mertem kockáztatni.
- Síjsz, mikoj öjüjsz? De butaság! – rázta meg a fejét elgondolkozva.
- Igazad van, tényleg az – helyeseltem és megsimogattam az arcát.
- Jaspej! Adj neki puszit! – szólította fel a mellettem ülő Jazzt katonásan.
- Mért pont Jasper vigasztalja meg, mért nem én? – háborgott Emmett.
- Mejt ha te megszólalsz, akkoj Ódji bosszankodik, de ha Jazz puszit ad neki, akkoj mosolyog! – jött az egyszerű és őszinte válasz az angyalkámtól.
- Ez tényleg így van… - bólintott a macitestvérünk elgondolkozva. - Látjátok, túl feltűnőek vagytok! – súgta oda nekünk.
Jasper készségesen puszit adott az arcomra, mire lenyeltem a könnyeimet és Maggie-re mosolyogtam.
- Látod? Látod? Igazam volt! Mosolyog! Jaspejnek varázs puszija van! – kiáltotta Mag és mint aki jól végezte dolgát, visszaszaladt az ajándékaihoz.
***
Audrey, jól nézel ki! – kiáltott Bobby és a nyakamba vetette magát. - Hiányoztál kislány! Jól megijesztettél minket a kis akcióddal. Mit gondoltál, te vagy Indiana Jones vagy James Bond női változata? –vetette a szememre inkább cukkolóan, mint feddésként.
- Ne haragudjatok! – sütöttem le mégis a szemeimet.
- A lényeg, hogy jól vagy! Hála nekik – bökött bizonytalanul a vámpírcsaládom felé.
- Igen, hála. Na és találtál helyettem valaki mást a boltba? – váltottam témát, mert láttam, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. A La push-iak ösztönösen tartották a távolságot Cullenéktől és Bobby számára is – aki tősgyökeres falubeli volt – ez egy nagyon furcsa fordulat volt.
- Igen. A csávó kicsit el van néha veszve. Ráadásul számolni sem tud rendesen. Remélem karácsonyra az anyukájától egy spéci szorzótáblát kap, mert a végén még csődbe viszi a boltomat – húzta el a száját. – Azzal a céllal jöttem ide, hogy meggyőzzelek, vagy meggyőzzem, akit kell, hogy gyere vissza!
- A csődben kételkedem, hiszen egész La Push-t te látod el élelemmel. A visszamenésemmel kapcsolatban pedig… - éreztem, hogy Jasper kezemet fogó keze egy kicsit erősebben szorít. – Én szeretnék, de nem lehet – válaszoltam röviden.
- Ki nem engedi? – nézett körbe a szobában.
- Én – vágta rá Jasper mellettem.
- A munkától nem lesz semmi baja – hozta fel első érvét Bobby. Tudtam, hogy akármit mondd, Jasper akkor is kiharcolja az igazát.
- Mivel a munkahely egy számunkra tiltott területen van, a válaszom még mindig nem – felelte komolyan.
- Vigyázunk rá!
- Igen, ez az előző alkalmakkor is bebizonyosodott – bólintott, de szavaival ellentétben hangjában egy cseppnyi gúny sem volt.
- Nem tarthatja rabságban!
- Higgye el, gondoskodom róla, hogy ne érezze rabságnak az óvatosságomat – mondta és szavait megerősítve közelebb húzott magához.
- Audrey, jól nézel ki! - jött oda hozzám Sue, finoman arrébb lökdösve Bobby-t.
- Köszönöm – mosolyogtam rá.
- Látom, hordod a láncot! – bökött a nyakamban lógó sas medálos láncra. – Örülök, meglásd, ez is segíti a gyógyulásodat! – biztosított. - Nézd Maggie mit hoztunk neked! – fordult a kicsi felé.
- Egy baba! – kiáltott fel Mag elragadtatva, miután kibontotta a csomagot.
- Ma még csak a hatodik – jegyeztem meg az orrom alatt.
- Bemutatom a barátainak! – fordult legújabb zsákmányával a többi ajándéka felé.
- De Maggie! Hogy lehetnének a barátai, ha nem is ismeri őket? – kérdezte Emmett homlokráncolva.
- Hát ők azok a barátai, akiket még nem ismer – felelte diplomatikusan Mag csöppnyi gondolkodás után.
- Azt hiszem, a hölgyemény néha leelőz engem egy körrel logikailag – sóhajtotta Emmett.
- Nem csak téged – nevettem fel.
- Mosolyt kérek! – ugrott oda hozzánk Esme egy fényképezőgéppel a kezében. – Még nincs is közös képetek! – állapította meg komolyan.
- Ezt a hiányt feltétlenül pótolnunk kell! – mondta Jasper és átkarolt majd belemosolyogtunk a kamerába.
***
- Vidd őt fel! – hallottam meg Esme kedves, de határozott hangját a csukott szemhéjamon túlról. Már majdnem elaludtam, de a hangja visszarántott az ébrenlétbe.
- Mindjárt –válaszolta Jasper és tovább simogatta a vállamat. A mellkasára dőlve feküdtem. Maggie már rég elaludt, a vendégek hazatértek.
- Őt is lefárasztotta ez a nagy nyüzsgés – állapította meg Esme szelíden.
- Egyszerűen csak emberi – mondta Jasper lágyan.
- És ez neked nagyon tetszik – jött a következő megállapítás. Még félálmomban is hallottam, hogy mosolyog.
- Igen. Végre vigyázhatok valakire – sóhajtotta, és közelebb húzott magához.
- Jó látni, hogy ennyire szeretitek egymást!
- Nem akarom, hogy baja essen! Úgy érzem, hogy ha történne vele valami, akkor darabjaimra hullanék. Olyan ő nekem, mint egy erős ragasztó, ami egybetartja a csonkolt bensőmet – magyarázta akadozva.
- Ez aztán a hasonlat – kuncogott Esme.
- Bocsánat - suttogta Jazz zavartan.
- Nem. Azt hiszem, értem mire gondolsz. Én állandóan ezen aggódom, hogy valami bajotok lesz. Féltelek titeket, és igen az én legerősebb ragasztóm Carlisle.
- Hát szívem, nekem még senki sem mondott ilyen szépeket. – hallottam meg a távolban Carlsile hangját is. Küzdenem kellett, hogy még ne aludjak el.
- Na felviszem őt – mondta Jasper és éreztem, ahogyan átkarol és pár pillanattal később a párnáim közé fektet. - Boldog karácsonyt, Szerelmem! – suttogta jól hallhatóan és egy puszit nyomott a homlokomra.
Boldog karácsonyt! – gondoltam én is, de kimondani már nem tudtam, mert nem bírtam tovább egyensúlyozni a tudatom peremén. Lassan elaludtam.
Bocsi, hogy eltűntem, tegnap volt egy vizsgám, és eléggé elvette az időmet a készülés... reméljük a legjobbakat.:) Íme még egy jelenet.:) egy-két napon belül kaptok még egyet, közben pedig esténként igyekszem írni a frisset.:) Addig is jó olvasást hozzájuk drágáim! A vizsgázóknak hajrá! az iskolásoknak, kiknek tegnap kezdődött a suli azoknak pedig kitartást:)
Kíváncsian várom a véleményeteket az alábbi jelentről.:)
puszi, Truska
A végzet könnyei – 12. fejezet
(Jasper szemszöge)
- részlet –
Vallomások
A panzió szűk folyosóján mászkáltam fel-alá. Nem akartam Belláékat sem megzavarni a másik szobában. A folyosó végén lévő ablakhoz léptem és kitártam. A hideg tavaszi levegő jó hatással volt a tudatomra. Kicsit kitisztult a fejem és csillapodott a vágy.
Hallottam hogy épp öltözik. Néhány percig úgy akartam, hogy az éjszakát a folyosón töltöm. Majd a mai napra gondolva, az érzésekre, amit a távolságommal okoztam, úgy döntöttem, hogy mégsem fogom őt ezzel büntetni. Főleg, hogy ő egyáltalán nem bűnös. Nem tehet róla, hogy ő ennyire csábító, én pedig ennyire gyenge vagyok. Mikor a hallásom segítségével megbizonyosodtam róla, hogy már biztosan felöltözött, az arcomra komolyságot erőltettem, és megfogadtam, hogy nem fogom őt és magamat többet ilyen veszélyes helyzetbe hozni. Aztán halkan bekopogtam az ajtaján.
- Szabad – suttogta néhány másodperc elteltével.
- Bejöhetek? – kérdeztem halkan, szemlesütve. Arra is felkészültem, hogy kiküld, és végképp elástam magam a szemében a viselkedésemmel.
- Persze – vágta rá azonnal, és felült az ágyában. Hallottam, hogy felgyorsul a szívverése, de nem engedtem a késztetésnek, hogy mellé bújva átöleljem, és álmomba ringassam. Határozottan becsuktam magam után az ajtót, és a sarokba vonultam.
- Csak nem akartam zavarni Belláékat – mondtam, mivel nem halottam a reakcióját, felnézni meg nem mertem rá.
- Ott fogsz állni egész éjjel? – kérdezte halkan.
- Igen – vallottam be. Abban reménykedtem, hogy hamar letudjuk ezeket a tiszteletköröket, és lassan aludni tér.
Hallottam, hogy oldalra fordul, és felpillantottam rá. A kis lámpa fénye megvilágította az alakját. Láttam a testének fekete sziluettjét. A csípője ívét, a hátán szétterülő sötét haját.
Hirtelen ült föl, így csak gyorsaságomnak köszönhetem, hogy észrevétlenül le tudtam sütni a szememet.
- Na jó, megtennéd, hogy leülsz? – kérdezte mérgesen, szíve a megszokottnál gyorsabban dörömbölt, a szeme pedig villogott mikor felpillantottam rá. – Kezdem úgy érezni, hogy épp a személyi testőr szerepét töltöd be – jelentette ki durcásan.
- Jól gondolod – válaszoltam egy-két másodperc szünet után, legyőzve az ingert, hogy teljesítsem a kérését.
- Nem állhatsz ott egész éjjel – jelentette ki még mindig bosszúsan.
- Vámpír vagyok – mondtam ki a nyilvánvalót. Szeme szinte szikrákat szórt mikor rám nézett.
- Én pedig a barátnőd, úgyhogy legyél szíves közelebb jönni hozzám, ha már bemerészkedtél a szobámba – kérte kicsit erélyesebben, és legszívesebben azonnal teljesítettem a volna a kérését, de nem mertem.
- Akarod, hogy kimenjek? – kérdeztem, remélve, hogy nemet mond.
- Nem! Azt akarom, hogy ide gyere hozzám – mondta egy fokkal magasabb hangon.
- Audrey, szerintem jobb, ha tartjuk a távolságot – próbáltam megmagyarázni a viselkedésem okát.
- Nem foglak letámadni, nem tartozom azok közé a nők közé, akik körmönfont ötletekkel elcsavarják a férfiak fejét. Légy szíves, gyere ide! – hangja akaratos volt. Elmosolyodtam rajta, és reménykedve abban, hogy igaza van, és hogy lassan amúgy is aludni fog, leültem az ágy végébe.
- Gondolom, az túl nagy kérés lenne, hogy gyere ide mellém – sóhajtott tehetetlenül.
- Igen, az túl nagy – válaszoltam. Elnéztem a táskáját, láttam, hogy egy fal mellett álló székre terítette a világoskék törülközőjét. Nagyot nyeltem az emlékre, de szerencsére ő nem vette észre.
A szemem sarkából láttam, hogy karba tett kézzel, durcásan néz engem. A viselkedése aranyos volt, de tudtam, hogy nem engedhetek neki, még túl friss volt az elgyengülésem emléke...
- Jasper, kérlek, nézz rám! – sóhajtotta könyörögve. Nem tudtam, mire készül. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet lesz elveszni a kék szemeiben. Végül mégis teljesítettem a kérését, és felé fordultam.
A fal, amit automatikusan közöttünk állt, ami nem engedte, hogy érezzem az érzéseit, leengedett. Éreztem a szerelmét, és a vágyakozását is. Talán azért, hogy odamenjek mellé, hogy a közelében legyek. Ami leginkább megdöbbentett, az mégis a félelme volt. Félt, sokkal jobban, mint amit el tudtam képzelni, amit hittem róla. Annyira erősnek mutatkozott. Én hülye pedig a makacsságommal büntettem őt egész nap ahelyett, hogy támogatom, ha már így alakult. A fejemet egy képzeletbeli falba vertem, és reménykedtem, hogy megbocsát nekem.
Sóhajtva felálltam és közelebb léptem hozzá, amilyen lassan csak tudtam. Hagyta, hogy betakarjam és belecsavarjam a takaróba. Majd átölelve őt mellé feküdtem.
- Nem akarom, hogy félj! – szóltam rekedtesen, és a hajába temettem az arcomat.
- Én sem akarok félni…- sóhajtotta elfúlóan. – Sajnálom, hogy megbántottalak, hogy nem hallgattam rád. Sajnálom, hogy csalódnod kellett bennem, sajnálom, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek képzeltél… - sorolta, én pedig nem tudtam mire vélni a szabadkozását, hiszen ő nem csinált semmi rosszat...
- Audrey, ez nem igaz – szakítottam félbe, miközben a szájára tettem az ujjamat. - Nem csalódtam benned. Egyszerűen csak… nem akarom, hogy bajod essen. Sajnálom, hogy olyan csúnyán viselkedtem ma. Ennek ellenére egész nap figyeltelek, hallgattam a szívverésedet az út alatt, próbáltam áttörni a falon, ami felengedett az érzéseid előtt. Sajnálom, hogy elvesztegettem a mai napot úgy, hogy nem veled töltöttem az időt – suttogtam. A vallomástól megkönnyebbültem.
- Sajnálom, hogy okot adtam rá – motyogta az ujjamon keresztül. – De tudod nagyon jól, hogy ez a legjobb megoldás.
- Neked csak emberi memóriád van Könnyebben szelektálod a rossz élményeket – komorodott el hirtelen az arca. Tudtam, hogy nem kellene ezt a témát felhoznom, de talán ezzel meg tudom értetni vele az érveimet. A hüvelykujjammal mintákat rajzoltam az arca bőrébe, miközben beszéltem. – Én tisztán emlékszem a sikolyaidra, az arcodra, mikor ott feküdtél félholtan a barlang kövén… - éreztem, hogy megremeg a teste a szavaimra, és még közelebb húztam magamhoz. – Emlékszem minden apró részletre, és nem csak erre, hanem Alice-re is. Arra, ahogyan felcsaptak körülötte a lángok. Emlékszem az érzésekre is, és nem akarom őket ismét érezni, Audrey. Nem akarom… - csuklott el a hangom, akaratom ellenére.
A szememet nézte, nem tudom, hogy az én tekintetem mit jelentett neki, de azt igen, hogy az övé engem rabul ejtett. Megnyugtatott és megőrjített, elfeledtetve velem a kellemetlen érzéseket. Kiszabadította a kezét a takaró alól, és megsimogatta az arcomat.
- Én sem akarlak elveszíteni, és sem akarom, hogy újabb tragédia történjen. Ezt elhiheted. De nagyon szeretlek, ez nem mentség minden hülyeségemre, de arra talán igen, hogy beleőrülnék, ha valami bajod esne – vallotta be őszintén. Én pont ugyanígy éreztem.
- Tudom… - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Őrült egy páros vagyunk… - jelentette ki nagyot sóhajtva.
- Még annál is őrültebb – mosolyogtam rá, mert nagyon tetszett a megfogalmazás.
– Ami a fürdőszobában történt… - kezdte egy perc után.
- Nem fog még egyszer megtörténni – szakítottam félbe. Nem akartam beszélni róla, nem akartam, hogy ismét eltörjön belőlem az az állat, amit csak a vágyak vezérelnek.
- Jazz… - kezdett bele.
- Dee-Dee, ebben nem tudsz megrendíteni! Túlságosan nagy veszélyben lennél… Én nem vagyok Edward… ilyenre ne is próbálj rávenni. Nem engedem – hangom magabiztosan csengett, így reméltem, hogy sikerül őt meggyőznöm.
- Hogy hívtál? – nézett rám értetlenül.
- Dee-Dee… - sóhajtottam, és csak ekkor döbbentem rá, hogy most hívtam először az általam választott becenevén. - Rájöttem, hogy már hónapok óta együtt vagyunk, de még nincs beceneved – magyarázkodtam. - Idefele találtam ki az úton. Ha nem tetszik akkor… - kezdtem bele.
Egész úton az Audrey beceneveit latolgattam. A Dree túl rövid volt, míg az Audie Maggie használata alatt van, a Ree pedig madárvijjogáshoz hasonlított a leginkább.
- Nagyon tetszik... – szakította félbe a magyarázkodásomat. Tekintete tele volt melegséggel. - De nincs szükségem becenevekre, hogy elhiggyem, hogy szeretsz.
- Emberibbnek érzem magam ezektől az apró gesztusoktól – vallottam be.
- És az Emma? – kérdezte. – Esme azt mondta, te találtad ki. Miért pont ez? – utalt a névre, amit az okmányaiban használtunk.
- Tudod, alig emlékszem valamire az emberi létemből, de erre az egy névre biztosan. Az édesanyámat hívták Emmának – válaszoltam. Minden név és arc lassan elhalványodni készült az emlékezetemben, de édesanyám neve maradt meg egyedül, és töretlenül. Tisztán..
Meghitt pillanat volt. Ha rajtam múlt volna, így maradtam volna vele az örökkévalóságig. Végül engedve a szervezete szükségleteinek ásított egy nagyot. Elmosolyodtam, látva a bosszúságot az arcán, amiért megtört az idilli pillanatunk.
- Most már aludnod kéne – sóhajtottam, és reméltem tényleg így tesz.
- Itt maradsz? – nézett rám aggodalmasan.
- Igen – mosolyodtam el.
- Nem menekülsz a szoba másik végébe, mikor lehunyom a szemem? – Hangja gyanakvó volt, igyekeztem nem elvigyorodni a hanglejtésén. Simogatás volt a szívemnek minden egyes szava. Szüksége van rám!
- Nem – ráztam meg a fejemet megerősítésképp. – Ígérem. – súgtam mosolyogva.
- Akkor jó – mondta, és továbbra is az arcomat fürkészte. Mit akarhat?
- Most meg mi az? – sóhajtottam remélve, hogy nem lesz semmi extra kívánsága.
- Még jóéjtpuszit sem kapok?- kérdezte kislányosan csengő hangon.
- Audrey… Kicsim, aludj! – nyeltem egy nagyot, eltépve a tekintetem róla.
- Csak egy puszit! Azért, hogy jobban aludjak! – könyörgött.
Belenéztem a szemembe és csintalanul nézett engem, sóhajtva hajoltam közelebb hozzá, és adtam puszit az arcára. A bőre forró volt az illata édes, de igyekeztem nem törődni a csábítással. Szerencsére nem firtatta tovább a dolgot, és megelégedett ezzel.
- Szép álmokat! – sóhajtottam miközben mellkasomhoz bújt.
- Jó éjszakát! – suttogta, és lassan elernyedtek az engem ölelő karjai, majd mély álomba merült. Megtehettem volna, hogy kibújok az öleléséből, de tartottam magamat az ígéretemhez, és még közelebb húztam a testét az enyémhez. Egész éjjel róla álmodoztam éberen, miközben a fülembe hatolt a légzése és a szívverésének édes szimfóniája.
Virradjon rád szép nap, köszöntsön rád jó év, kedves hajlékodba költözzön jólét. A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke, ezt kívánom neked az újévre!
:):):)
Köszönöm nektek, hogy velem voltatok, hangos vagy csendes olvasóként a 2010-es évben.:) Köszönöm a türelmeteket, és a megértéseket! :) Köszönöm, hogy vagytok nekem!:):):)
Sziasztok! Tudom, hogy kicsit el vagyok maradva, de még van félórám, szóval:
BOLDOG KARÁCSONYT MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK! (így utólagosan is:))
Ezennel jelentem, hogy jövőhéten minden nap kaptok tőlem valamit.:) Hétfőn, kedden, szerdán és remélhetőleg csütörtökön és pénteken is egy kis apróságot.:) A hétvégi meglepi majd meglátjuk, hogy alakul, nem ígérek semmit.:) Egy hét múlva vizsgázom, szóval a készüléstől is függ, hogy hogy és miként haladok.:) De a hét öt napján ( első három napján szinte biztosan!) kaptok tőlem valami nagyon jót.:)
A világ bármely részén élsz,és bárki vagy Szeretném,hogy légy egy kicsit Boldogabb! Kívánj igazabb ünnepet,kívánj igazabb életet, Ahogyan én Neked! Boldog Új Évet!
ui: A héten igyekszem a frissel.:) Ha esetleg mégsem sikerülne, jövőhét első felében biztos.:) Új év, egy kis megújulással:) Remélem tetszeni fog.:) Puszi, Truska
Tudom, kicsit lekéstem, arról, hogy karácsonyi ajándéknak való könyveket ajánljak, de ennek ellenére, szeretnék nektek néhány nagyon jó könyvet ajánlani, legújabb könyvélményeimet, megosztani.:)
Ha esetleg olvastad valamelyiket, szívesen várom véleményedet róla, róluk. Tudom, hogy nagy részeteknek a blogom csak olvasásra való, de én is kíváncsi vagyok ,hogy kik vannak, milyen érdeklődésűek ülnek a másik oldalon. :)
Igazi könyvmoly vagyok, szóval nem apróztam el, mikor összeválogattam nektek.:D
Stephenie Meyer: A burok
Ezt könyvet születésnapomra kaptam Zsizsától. Elég vonakodva vettem kezembe Steph földönkívülis művét. Szó sincs arról, hogy Twilgiht-hoz hasonló műt vártam, sőt. Tisztában voltam vele, hogy az itt olvasható karakterek , nem fognak hasonlítani Bellára, Alice-re, vagy a többiekre, csupán engem sosem hatott meg a sci-fi világa. Pozitívan csalódtam, és el kell ismernem, hogy nagyon jó könyvet írt, jól ismert írónőnk.:)
Én imádom a paradoxonokat egy olvasmányban, elvarázsolnak az egymáshoz simuló ellentétek, amitől teljes lesz a mű.
Tetszett a sok ellentét, főleg érzelmi szálon, testek és lelkek, emberek és nem-emberek, tényleg engem lenyűgözött.:) Bár így utólag a sci-fi besorolást kicsit túlzásnak tartom. Nem vehető egy lapra más híres sci-fi írók munkáival. Inkább sorolnám a fantasy kategóriájába, több hangsúlyt fektet az írónő az érzelmekre, mint azt egy science fiction-ben elvárnánk.
Ettől függetlenül nekem tetszett.:) Be kell valljam első olvasásra, fejezetenként meg kellett állnom egy rövid időre, mert az elején nekem túlságosan nyomasztó, ismeretlen, kiszámíthatatlan volt az egész. Míg a TS-t nem lehet letenni, ezt le kellett tennem a lelki nyugalmam miatt.:)
Az alkonyat első részét olvastam el kétszer egymás után két hetes kihagyással. Ezt a könyvet is kétszer olvastam , alig egy napos pihentetéssel.:) El akartam olvasni úgy, hogy közben nem kell azon agyalnom, mi lesz a következőkben. Azt hallottam, hogy Meyer írja a második részét. Hát úgy gondolom ez így egy részesen a legjobb, és a folytatás csak elrontaná, de majd meglátjuk...:D
Akik vágynak egy ki újdonságra, és még nem olvasták, azoknak ajánlom, hogy vegyék fel a következő év olvasmánylistájára ezt a könyvet is.:)
"Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni."
"Boldog és szomorú, mámoros és búskomor, magabiztos és rettegő, szeretett és szerethetetlen, türelmes és haragos, békés és vad, teljes és üres... mindez leszek. Mindent érezni fogok. Minden az enyém lesz."
Cecilia Ahern: Ui: Szeretlek
Megszállt egy romantikus időszak.:D Ezt a könyvet karácsonyra kaptam, és még nem olvastam el, de nagyon sok jót olvastam róla. Az ajánlóját olvasva elég szomorkásnak és nyomasztónak hat a könyv első olvasásra, de véleményem szerint ilyen is kell a léleknek.:D Ebből a könyvből film is készült.
"Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal. Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét - a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt. Holly újra megtanul élni."
Christopher Moore: A leghülyébb Angyal
Egy nagyon jó barátnőmtől kaptam karácsonyra.:) Bár azt kell, hogy mondjam ha a hülyeség fájna…:D Akik szeretik a nyers humort, és nem lepődnek meg semmin se, azoknak ajánlom ezt a könyvet. Azt első felét végig nevettem, a második felét kikerekedett szemekkel megdöbbenve olvastam „ Ez nagyon hülye…” felkiáltással. :D
Télapó halott. És ha ő meghalt, akkor a karácsonynak is annyi. Vagy mégsem?
"Mennyei Atyánk. Josh Barker vagyok, a Worchester Street 671. sz. alatt lakom, Pine Cove-ban, Kaliforniában, irányítószám: 93754. Ma este láttam Télapót, ami klassz, és köszönöm is, de aztán egyből megölték egy ásóval, szóval attól félek, hogy idén nem lesz karácsony, pedig jó voltam, amit látsz is majd, ha megnézed Télapó listáját, szóval, ha nem nagy gond, életre keltenéd Télapót és rendbe hoznád a karácsonyt?" Micsoda szerencse, hogy épp a helyszínen tartózkodik Raziel, a Biff evangéliumából is ismert angyal, hogy teljesítse a rábízott karácsonyi küldetést. Képességeihez mérten hozzá is kezd az ünnepi csoda végrehajtásához, de hát nem véletlenül tartják Razielt a Mennyek leghülyébb angyalának.Ami ebben az évben boldog karácsony helyett az álmos kaliforniai kisvárosra vár, azt Raziel biztosan nem fogja a legjobban sikerült csodái között számon tartani."Ha létezik ma Moore-nál viccesebb író, azonnal lépjen elő!" (PLAYBOY)
Neil Gaiman: Csillagpor
Nem apróztam el, mikor összeraktam egy kisebb halmot, a „ téli szünetben elolvasom könyvekből:D” Ebből a könyvből film is készült. A Filmet imádom:D A könyv se lehet rossz:D Nagyon remélem. :D Akik szeretik a mesét, azoknak el kell olvasni.:D
"Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be."
Szilvási Lajos: Egymás Szemében
Legutóbb már ajánlottam ezt a könyvet itt. És akkor azt modtam, hogy csak antikváriumokban lehet kapni. Ezennel jelentem Megjelent! Szeptemberben nyertem meg a citatum.hu egyik játékán.:) ÉS gyönyörű. Mondom ha van kedvetek egy negyven évvel ezelőtti időben játszódó szerelmi sztorihoz. Akkor szánjatok rá.:) Én nagyon szeretem.:D
Paolo Coelho: Élet
Egy idézetes gyűjtemény. Tele Coelho idézetekkel. Mikor megkaptam nagyon örültem neki, hogy lesz lehetőségem választani, egy könyvet. DE nem sikerült, mert mindegyik idézet nagyon tetszik.:D HA esetleg tudtok nekem az írótól ajánlani egy jó könyvet kérlek írjátok meg, én nem tudok választani, és szeretnék legalább egyet olvasni tőle.:D
Filmek:
Karácsonyi filmet, nem ajánlok, mert annyi van belőlük a tévében:D
Inkább ideírom nektek a kedvenceimet.:D Leszögezem ezúttal egyiket sem tudom elküldeni vagy belinkelni nektek. Ezeket a filmeket úgy másolták át nekem, így csak ajánlani tudom, elküldeni nem.
Csillagpor
Eszméletlen aranyos látványos, és egy percig nem unatkozol film. Anyukámnak is megmutattam, aki nem szereti a fantasyfilmeket. De ez a film őt is elvarázsolta. Egy nagy mese. Amit nem elég egyszer megnézni.:D A színészek zseniálisak, a történet pedig nagyon aranyos.:D
50 első randi
Drew Barrymoore, Adam Sandler és a többiek. Egy hihetetlenül aranyos romatnikus vígjáték. Én tényleg csak ajánlani tudom.
Feketék fehéren.
Na ebben van minden….Mikor nagy néger benga állatok öltöznek be szőke gazdag csajsziknak.:D Szerintem nagyon aranyos. :D Olyan igazi halálraröhögős film.:D ( nem találtam jobb képet, bocsánat.:))
Neveletlen hercegnő 2. : Eljegyzés a kastélyban
Na ezt csak azért írtam bele, mert most jöttem rá, hogy ma lesz a tv-ben. Szerintem nagyon aranyos kis vígjáték. :)
Remélem azért egyikkel sem ábrándultatok ki belőlem:D Várom a hozzászólásaitokat.:)
Sziasztok! A harmadik adagban, szeretném nektek megmutatni, mit kaptam karácsonyra, néhány nagyon jó barátomtól:)
Zsizsától Az utolsó reménysugár sajátkezűleg kinyomtatott és megszerkesztett változatát kaptam!:) Mikor kinyitottam a csomagot, szabályosan köpni-nyelni nem tudtam- erre tényleg nem számítottam gondolhatjátok.:) De nagyon- nagyon örülök neki. Ezúton is szeretném megköszönni a hatalmas ajándékot, és íme, készítettem néhány fotót róla( katt a képre a nagyobbért.:)
Másodszor pedig Spirit Bliss és Szandi ajándékát szeretném nektek megmutatni.:) (útólagos engedelmükkel:))Kedd délután becsöngetett a postás bácsi, mert annyira szakadt a hó, hogy nehogy elázzon a hatalmas boríték, félig kilógva a postaládából.:) ( írásos elismerésben részesítem postásunkat, hogy sikerült abba a kicsi ládába begyömöszölnie, azt a nagy borítékot.:)) Amiben egy kis ládika volt, tele apró kis tekercsekkel. Mindegyiken egy-egy idézet található. Azt mondták nekem, hogy ez az igazán nekem való ajándék, mivel tudnillik én imádom az idézeteket.:) Szóval februárig, minden egyes reggel kinyithatok egy- egy tekercset.:) Köszönöm nekik(L)
Ez a második olvasnivaló- mondtam, hogy nem fogjátok győzni:) Ezt én írtam két napja. Elküldtem néhány embernek, akiket ebben az évben ismertem meg igazán, és nagyon jó barátok lettünk. De mivel ti vagytok az én drága, egyetlen olvasóim ti is megkapjátok életem első novelláját.:) Talán már Mismouth blogján találkoztatok vele.:) Twilightos és spoileres a negyedik könyvből. Ha lesz egy kis időtök ajándékozzatok meg pár sorral, csak, hogy tudjam mit gondoltok.:) (és ne felejtsetek el, Anita novellájához, is írni!:)) Mindenki fedezékbe, tőlem szokatlanul - ez most vidám lesz!:P:D
Karácsonyi fényképalbum
1. kép
Nessie egy hatalmas fenyőfa mellett áll a nappaliban, kezében egy piros üveggömböt tart.
Alice szemszöge
- Ne! A csúcsdíszt igazítsd meg 30 fokos szögben! NE jobbra, hanem balra! Edward, ha esetleg, nem az ablakon bámulnál kifelé, akkor látnád a saját szemeddel mekkora kilengése van annak a dísznek! – egyszerűen nem hiszem el, hogy a férfik ennyire nem érzik át a karácsony szellemét. Semmi készülődés, vagy egy apró szikrányi érdeklődés e fontos ünnep felől…
- Alice! Emlékeztetlek, hogy, az elmúlt években egyszer sem ünnepeltük meg a karácsonyt!- szakította félbe a gondolatmenetemet Edward. Néha igazán az agyamra ment a képességével.
- Én pedig felhívnám a figyelmedet, hogy minden erőfeszítést a lányod kedvéért csinálok, és ne mondd, hogy nem fog rá emlékezni, mert tegnap felmondta fejből Hamlet nagymonológját!- vágtam vissza.
- Úgy gondolom, hogy van sokkal fontosabb problémánk is, mint a karácsony. És mért nem Jaspert vagy Emmetet kérted, meg, hogy igazítsa meg a díszt?- arca már- már szenvedő kifejezésbe torzult.
- Ők vágták ki a fát, szóval ennyit igazán megtehetnél.
- Csak tudnám, hogy miért egy két és fél méter magas fát választottál. Nessie akármekkora is lenne, úgyis nagynak látná, mert még gyerek. Te is nagynak látod.
Bosszúsan nyújtottam ki rá a nyelvemet. Kibontottam egy újabb doboz díszt, amit nemrég vettünk Rosalie-val. Szerencsére, Nem volt kevés a 10 doboz vadonatúj dísz a hatalmas fára.
Sietve akasztgattam fel őket..
- Visszamehetek?- nézett rám könyögőn.
- Jaj Edward két perc alatt visszaérsz az apósod házába, most mért vagy megsértődve, hogy felhívtalak egy kis segítségért?
- De miért engem….- nagyot szusszantva indult el az ajtó felé.
- Edward Cullen, hidd el, hogy még hálás leszel nekem azért, hogy széppé varázsoltam a lányod első karácsonyát! És hívj fel, ha elindultatok! Tudni akarom, mire készüljek!
- Alice, te tudod közülünk a legjobban, hogy mire készüljél!- kiáltott vissza.
Felaggattam, még néhány gömböt a földhöz közel, hogy Nessie magasságában legyenek. Azt olvastam, hogy a gyerekek szeretik nézni magukat a hatalmas üveggömbökben.
A szaloncukrokból néhányat, két méteren felülre tettem. Reméltem, Jacob nem éri el, így pár napig épségben maradhat az édesség.
Távolabb álltam a fától és szemügyre vettem a művemet.
Talán tényleg kicsit nagy lett…
2, kép.
Nessie Rosalie ölében ül, kinyújtózva belekapaszkodik Jacob karjába, látszik a kis arcán az erőfeszítés, hogy közelebb húzza őt magához. Jacob, és Rosalie mosolya lágy vicsorgásba torzul.
Rosalie szemszöge
- Néééézd Rose!-hallottam meg a kis angyalkám hangját. Csak pár órácskát voltak távol, de annyira féltettem őt, hogy a sok farkas között esetleg bántódása esik, hogy legalább hétszer fésülködtem meg idegességemben.
- Mit kaptál drágaságom?- kérdeztem széles mosoly kíséretében őt.
- Jacob csinálta nekem!- mutatott a kis csuklójára, amin egy lánc volt, rajta egy farkassal.
- Ó, hát ez igazán kedves!- erőltettem további mosolyt az arcomra.
- Mi van szöszi? Irigykedsz?- hallottam meg az ajándék készítőjének a hangját.
- Ugyan már, miért irigykednék? Hogy nem volt pénzed ajándékra, ezért az ablakkeretedből téptél ki egy darabot, hogy elkészíthesd neki az ajándékodat?- kérdeztem csevegve, miközben Nessie belefészkelte magát az ölembe.
- Tudod, Szöszi előbb törne ki a harmadik világháború, minthogy saját kezűleg elkészíts valamit, nehogy tönkre menjen a frizurád. – vágott vissza.
- Ó, én legalább figyelek a külsőmre, nem úgy mint egyesek, korcs!- suttogtam neki vissza.
- Antik nyavalygó márványszobrot tényleg nem lehet nehéz játszani!- dobta hátra a haját az a faragatlan tuskó.
- Ó, tudtam, hogy karácsonyra Az illemtankönyv férfiaknak című könyvet kellett volna levennem a polcról,a Milyen ellenszerek vannak bolhák ellen című könyv helyett!
- Rose, Jacob!- szólt közbe a kis angyalkám, felnézve a karkötőről. – Ne veszekedjetek! Nézzétek! Fénykép! Jacob gyereee!- elkapta imádott korcsa karját, és közelebb húzta őt hozzánk. Ritkán kerültünk fél négyzetméteren belülre, és nagyon reméltem hogy hamar véget ér ez az állapot.
Na tessék öltözhetek át, mert megragad ez a förtelmes bűz a ruhámban!
- Mosolyogjatok!- kattant el a fényképezőgép Esme kezében.
3. kép
Egy családi kép Belláról és Edwardról, Nessie az anyja ölében ül, mellettük egy emberméretű maci. A maci Emmett ölében ül. Emmettnek csak a lába látszik.
Emmett szemszöge
- Kicsikém, ezt az én Jézuskám hozta! – adtam oda a hatalmas medvét Nessienek. Bár tisztában voltunk vele, hogy nem fogja tudni megfogni, mert akármilyen gyorsan nő, még gyerek ,de boldogan szaladt oda és ölelte át a macit.
- Köszönöm!- kiáltott fel édes ki hangján.
- Tetszik?—kérdeztem tőle, az ő szájából szerettem volna hallani.
- Hát persze, nagyon szép!
- Most már értem, hogy Alice mért ilyen nagy fát választott- szólt halkan Edward. - Nehogy a medve legyen a legnagyobb a szobában.
- Tudod, milyen sokáig tartott, megszerezni ezt az állatot? - Bella hozzám vágott egy párnát, nehogy a gyerek meghallja, majd mikor láttam, hogy Nessie nem figyel oda, folytattam. – Az üzletből kijövet, annyira megijedt tőle egy járókeretes néni, hogy rendőrökért kiáltozott. Hogy megnyugodjon haza kellett vinnem őt is a csomagjával együtt.- meséltem élményemet alig pár órával ezelőttről.
- Még mindig hallottam- és emlékezni is fogok rá, vámpírságom miatt- ahogyan a néni recés idős hangján azt meséli, hogy az ő idejében még nem voltak ilyen nagy játékok, és a csuhéj babákkal remekül eljátszottak a gyerekek. Utána felsorolta azt is, hogy milyen gyógyszereket és vitaminokat szed. Plusz félórámba telt ezért az út.
- Most mit sajnáltatod magad? Karácsony van, ennyit az öreg néni is megérdemelt. –súgta nekem oda Bella.
Válaszoltam volna, de Nessie a nyakamba ugrott - Emmett, nem vagy féltékeny? – kérdezte csilingelő hangján.
- Miért lennék az?- kérdeztem vissza meglepve.
- Hát, hogy ez a medve lesz a kedvenc macim mostantól!- mosolygott rám félszegen.
-Ó, hát azt hiszem megbirkózom a helyzettel- feleltem szomorúan, miért nem azt a tenyérnyi macit választottam amit az eladó is javasolt?
- De te leszel a kedvenc bácsikám - súgta a fülembe. Átöleltem a kis drágaságot. Ilyen szépeket utoljára Rosalie mondott, bár ő nem bácsikának nevezett…
- Khhm- köszörülte meg a torkát Edward. A pillantásából kiolvastam, hogy nem kíváncsi a részletekre.
- Csinálok rólatok egy képet – állt elénk Esme egy fényképezőgéppel a kezében.
Nessie beleült az anyja ölébe, és Edward helyet foglalt mellettük.
- A macit is! - kiáltott fel a kicsi, odaültettük melléjük a macit is.- Ez nem jó túl alacsonyan van! Emmett tedd az öledbe!- adta ki az utasítást.
Lehet neki ellenállni?
Megfogadtam, hogy legközelebb a tenyérnyi plüssöknél maradok.
4. kép
Alice és Jasper egy nagy kupac fehér valamiben fekszenek, kabátban az udvaron. Mindketten szélesen mosolyognak
Jasper szemszöge
- Alice Ez micsoda?- Edward felkészített, hogy ne lepődjek meg szerelmem legújabb ötletén, de hiába vagyok vámpír, halhatatlan. Igenis meglepődtem.
- Hócsináló- mondta sugárzó arccal, a nagy gép előtt állt, gombokat nyomogatott, és a gép cső részét a házunk előtti terület felé irányította. Fehér valami tör elő a csőből beterítve a földet.
- Hócsináló? Alice, miért van szükségünk hóra?
- Hát a látomásom szerint csak januárban fog esni ezúttal a hó, és azt akarom, hogy fehér karácsonyunk legyen. – mondta lelkesen.
- És honnan szerezted ezt a gépet?
- Bementem Seatle-be és vettem egy esőcsinálót, kicsit megbütyköltettem Emmettel, és már kész is!- lelkesedését érezve, muszáj volt elmosolyodnom.
Akármekkora őrültségeket is talált ki, napról napra jobban szeretem őt.
- Jasper, vegyél fel kabátot, esik a hó! Kiáltott rám. - Besurrantam a házba és levettem a fogasról az odakészített kabátok egyikét, majd visszamentem hozzá, - Így tökéletes. – sóhajtott.
- Segíthetek?- léptem közelebb hozzá.
- Igen. Kérlek kezdj el hóembert építeni- utasított.
Belenyúltam a hideg masszába. Nem akartam tudni milyen agyagból hozták össze Emmettel. Elég lesz ezt feltakarítani.
Igazság szerint még sosem építettem hóembert. Láttam a tvben, meg az utcákon, ahogyan a nagy hóesésben hatalmas golyókat állítanak egymásra, aminek répaorra, és lábasfeje van.
Forksban is volt már nagy hó, de még sosem kaptam ilyen feladatot.
Amint felállítottam az első golyót, a folyó felől érkező hirtelen szél felkapta a kis anyagot, és szanaszét hordta a kezeim körül.
- A csudába. Láttam, hogy fog fújni a szél, de, hogy ennyire, azt nem. Még az időjárásba is bezavar Nessie jelenléte - sopánkodott. Odamentem hozzá és hátulról átöleltem őt.
- Hidd el, szép karácsonya van már így is Nessie-nek, majd januárban építünk hóembert.- mondtam miközben egy adag nyugalmat sugároztam rá.
- De én azt akartam, hogy fehér karácsonya legyen.
- Ki mondta, hogy nem az?- néztem körül. A fehér rengetegen.
A drágám szélesen elvigyorodott, és rám vetette magát. Hanyatt lökött az egyik legnagyobb kupacba. Hallottam csilingelő kacagását, én is nevettem vele együtt.
A verandáról fényképezőgép kattanást hallottam.
5. kép
Egy családi kép, rajta van mindenki, még a hatalmas maci is.
Carlisle szemszöge.
- Fiam, Alice kitett magáért. Állapítottam meg gondolatban mikor Edward rám pillantott. Elmosolyodott de nem szólt semmit. A tekintetéből azt olvastam ki, hogy túlságosan is.
Hallottam, hogy valaki a hátam mögé lopózik és két kéz takarja el előlem a nappaliban történt eseményeket. Hátranyúltam, és Esmét az ölembe húztam.
- Boldog karácsonyt. – Mosolyog rám önfeledten
-Neked is!- pillantásom gyönyörű szép arcáról a nyakában lógó fényképezőgépre téved. – Egyáltalán van olyan kép, amin te is rajta vagy?
- Ez Nessie karácsonya, én vagyok a legkevesebb.
- Dehogyis, te vagy a legtöbb, legalábbis nekem biztosan- leveszem a nyakából a gépet.
- Mindenki üljön le, csoportképet csinálunk- és elkezdtem keresni az önkioldó gombját.
- Rosie, gyere ülj az ölembe! – kiáltott fel Jacob, csak morgást kapott válaszul, minden bizonnyal a megszólítottól.
Bella és Edward középre ültek Ezúttal Edward ölébe Nessie.
- Még egyszer ne ültesse senki a macit az ölembe- kiáltott fel Emmett.
Jasper és Alice jött be mosolyogva kintről, leültek a földre, Alice befészkelte magát Jasper ölébe. Mindkettőjük hajába, valami fehér anyag volt.
Rosalie és Jacob végül a kép oldalán foglaltak helyett, Emmett hátulról átölelte Rosalie-t, még a maci feje is kilátszott a kanapé mögül.
Esme leült a lábuk elé.
Az egyik ajándékos dobozt húztam oda, és helyeztem rá a gépet. Megnyomtam a gombot, és egy pillanat alatt Esme mellett termettem.
-Mindenki mosolyogjon.- adta az utasítást Esme.
- Valamit nem kéne mondani? –kérdezte Emmett, mikor már pirosan villogott a lámpa.- Cseresznye, vagy vajas kenyér vagy valami ilyesmi?
-Boldog karácsonyt!.- kiáltotta Nessie
- Boldog karácsonyt - kiáltottuk mindannyian, mikor elkattant a kép.
