Elmaradt válaszok

Sziasztok!

Tudom, hogy fejezetet vártok szakadatlanul, de ahhoz még bizonyos „források, és részletek” kellenek, hogy tökéletes legyen. Múlt héten volt a szalagavatóm, majd rakok fel netre képeket, és adok egy linket, ha esetleg valaki kíváncsi rám.) Én nagyon élveztem, de az előtte lévő hetekben teljesen lefoglalt a sok próba, ( legyen az tánc, vagy ruha) és a készülődés. Egyszerűen nem tudott ráállni az agyam semmire. Még tanulni sem tudtam, nemhogy írni. :D
Kiengesztelésként, az elmúlt fejezetekből kiválogattam néhány hozzászólást. Leszögezem, hogy hozzászólótól független választottam ki őket. Szóval remélem senki sem fogja úgy érezni, hogy őt kihagytam, vagy valakivel kivételeztem. Akiket kihagytam, azokat azért nem másoltam be ide, mert a válaszom, csak annyit lenne, hogy KÖSZÖNÖM, ÉS NAGYON ÖRÜLÖK, hogy vagytok nekem. Ezt nem akartam harmincszor leírni, így a még meg-nem-válaszolt kérdéseket( van ahol, már a következő fejezettel megválaszoltam a kérdést, azokat azért nem írtam le még egyszer.), és néhány olyan hozzászólást választottam ki, amire muszáj valamit reagálnom.:) Tényleg hálás vagyok nektek, és ha úgy érzitek, válaszolnom kellene mégis arra a hszra- írjatok, és megteszem.:)


21. fejezet

„… várom a következő részt, és remélem, nem jön megint elő a gyilkolós éned, mert akkor megint nagyon mérges leszek rád, pedig nem szoktam gyakran az lenni:)” ( Anita )

Nekem mondod? :D 12 éve ismerlek, de ennyire még nem láttalak kiakadni :D Megígérem, hogy igyekszem, bár az énemen nem mindig tudok felülkerekedni. :D

„… az előző fejezet függővégét elég nagyvonalúan átugrottad... Arra fog még valamikor fény derülni, hogy hogy reagált Audrey Jasper "akkor én most megcsókollak, hogy jól megijedj" ötletére, vagy örök homály fedi? :)…” (A. Kata)

Hát tudod, írói szempontból, olyan könnyű volt átugrani, azt a részt.:) Igazság szerint nem történt semmi, Audrey nagy szemekkel nézett, és meglepődött. Jasper pedig néhány perc után, mikor látta, hogy nem fog visszaaludni, ott hagyta, és lehetséges, hogy felváltotta valamelyik másik lány az őrhelyén :D Mindketten eléggé zavarban voltak ahhoz, hogy ne történjen semmi említésre méltó. :D

„Tudom és megértem mennyi minden van az életben azon felül, hogy blogot írsz, mégis arra biztatlak, hogy folytasd, ne hagyd abba a történetet.” Orsi

Nagyon édes, vagy, és köszönöm, hogy nem csak gondoljátok, hanem le is írjátok, hogy megértetek. Ez megnyugtató. És nem fogom abbahagyni. Csak ritkán tudok frisselni, ennyi az egész. :D Sajnos az érettségi közeledtével, még annál is ritkábban…

„A keringőhöz biztos találsz partnert...Legyen jóképű, és ne legyen "kétballábas"! Vámpírok között kerestél már?! :-)”( lagabri)

Na lehet, hogy ott rontottam el. :D Azért a palotásozni is szuper volt. :D Én nem bántam meg .:D Azért köszi a biztatást. :D

„Audrey-t csodálom, hogy fel tudná magát áldozni, én biztos nem :(” (Ritazu)

Hát amennyi sok fájdalom, és veszteség érte, nem csoda, hogy így áll hozzá. Eléggé kétségbe van esve ahhoz, hogy megtegye. És ilyenkor nem feltétlenül látja az ember a másik lehetőséget.:)

Magyarázat

„Milyen irányban szeretnél továbbtanulni?”( A. Kata)

A pszichológia szak a vágyam.:) Gyermekpszichológus akarok lenni, ha nagy leszek, de mivel nehéz a bejutás, lehet, hogy gyógypedagógus leszek, és látás, vagy hallássérültekkel fogok dolgozni.:) legújabb ötletem a szülésznő szakirány, de ez már tényleg csak egy utolsó mentőöv lenne. :D Most kell leadni néhány hét múlva a jelentkezési lapokat. :D Nagyon félek. .:D

22. fejezet

„Nem tudom, mennyire lehet nehéz váltott szemszögből írni, én még nem próbáltam, de minden tiszteletem a tiéd, hogy néha-néha van jasperes fejezet -megjegyzem, lehetne többször is :P-„. (Ritazu)

Az első volt nehéz. Mikor először váltottam Jasper szemszögére. Akkor egyszerűen nem tudtam, milyen egy pasi agyával gondolkodni- csak nem írhatom egy fejezeten át, hogy -------------. :)( elnézést a hímnemű olvasóimtól!!!- rájuk ez nem vonatkozik. :P).Mára már be kell, hogy valljam, sokkal izgalmasabb az ő szemén keresztül nézni a világot :D Én nagyon szoktam élvezni azokat a fejezeteket. :D Hát.. annyi jasperes fejit írok, amennyit a történet megkövetel, még mindig Audrey a főszereplőm. :D

„A 12. évfolyamot nagyon komolyan kell venni (a többit is, de ezt mindegyiknél jobban), szóval, részemről nagyon türelmesen fogom várni az összes új fejezetet! :-)” (July)

Igen, tudom, mondtad.:) És örülök, hogy figyelmeztetsz. Megnyugtatásul közlöm, hogy komolyan veszem, és minden erőmmel azon vagyok, hogy teljesüljenek a vágyaim. Közben, pedig abban reménykedek, hogy ti megvártok:)

23. fejezet

„Láttam az oldalon azt a szavazást és én remélem hogy Jasper fogja átváltoztatni Audrey-t... mert az tök megható vagyis... nem tudom de az nagyon jó lenne!!!!!:):)”( Reni)

Azt a szavazást egyrészt kíváncsiságból raktam, ki másrészt összezavarásból. :D De nem mondom, hogy az ott lévő dolgokat, ha úgy hozza a történet nem fogom felhasználni. Még akármelyik lehetőség felmerülhet. :D Majd meglátjuk. :D

„… Őszintén szólva, amikor megölted Alicet, azt hittem ebből a történetből már semmi érdekeset nem fogsz tudni kihozni, de tévedtem! … ”(Buffy)

Köszönöm.:) Hát tudom, hogy Alice megölésével, nagy fába vágtam a fejszémet.:) De úgy néz ki, hogy bejött, és akiknek nem tetszik a felállás, azok előbb-utóbb, úgyis abba hagyják az olvasást.:)

„Bella személyisége szerintem pont ilyen lenne a könyv sorozat után. Sok fanfictiont olvastam, ahol egyáltalán nem hasonlított az igazira. Idegesítő volt és kezdtem „kiábrándulni a karakteréből”. De te újra megszeretteted velem.” (Buffy)

Bellával kapcs örülök, hogy ezt mondod. Hogy elég karakter hűnek tartod a személyiségét. Való igaz, én is olvastam olyan történeteket még régen, hogy az nem Bella volt.:) De örülök, hogy ez tetszik.:)

„A végén Gregory meg is égette Audrey-t a kezével, mielőtt a vízbe esett? Mert azt mondta, hogy attól, hogy ember még tud benne kárt tenni.”( Dianne)

Azt főleg azért mondta, hogy visszatartsa a támadástól a többieket.:) És abban az esetben másra is gondolhatott, nem feltétlenül a megégetésre. Eltörhette volna akármelyik csontját, vagy megölhette volna egy pillanat alatt. De amúgy meg tudná őt is égetni. Mint később kifejtettem. Gregorynak koncentrálásra van szüksége, ahhoz, hogy használhassa a képességét, és nem volt annyi ideje, hogy Audrey-n használhassa- főleg, hogy ő még ráadásul ember is.:)

„Am lehet, hogy én vagyok a buta és a feledékeny, de nem emlékszek, hogy miért csinálják ez Audrey-val. Szóval, ha el lehet mondani akkor, miért?”( Hella_eila)

Mismouh megválaszolta ezt a kérdést.:) Köszönöm. Neki. Azt a fejezetet olvasd újra, abban úgy hiszem minden kifejtettem, ami szükséges. ehhez.:) A hangsúly a beteges bosszún van.:)( 8. fejezet

„Uh !!!! azt hiszem még mindig hatásod alatt voltam és kb fél tucat hibát felhalmoztam.... ha ezt látná a tanárom XDXD nem engedne érettségizni .....^-^ „ (babi)

Hát ez aranyos volt.:) Édes a lelkesedésed. És nyugi, nem szólok a tanárodnak, egy szót sem.:) Az érettségihez meg sok sikert. Együttérzek. :D

„Amikor megláttam a 16+ot, teljesen másra számítottam. Valami konkrét nemi erőszakra” (Ritazu)
„A 16-os karikánál én is azt hittem, hogy megfogja erőszakolni - kicsit gonosz vagyok tudom... - mondjuk elég más fajta erőszakot kapott így is szegény.”(Hella_eila)

Huh, kicsit megdöbbentem mikor láttam a feltételezéseiteket. Örülök, hogy még ilyet is kinéztek belőlem. :D De Audrey-val nem lettem volna képes azt is megtenni. Ez így jobb volt.:) De köszi a bizalmat. Ki tudja esetleg még ki is használom egyszer…:D

„Sajnálom a körmeit, mert én imádom a sajátomat :P:P”.(Ritazu)

A körme vissza fog nőni.:) Néhány hét és már látszani sem fog. Zsizsától tudom, hogy a köröm és a haj még halálunk után is nő- egy rövid ideig.:)

„ Ennyit fic-en még SOHA életemben nem sírtam, mint ezen. Alapvetően túl érzékeny személyiség vagyok és minden létező könyvön és filmen sírok, de az még tőlem is sok volt.” ((L)Büdös könyv(L))

Hát, én is sok minden el szoktam magamat sírni, szóval együtt érzek. Mindenesetre nem szeretném, hogy úgy gyertek fel az oldalamra, hogy na megyek egy jót sírni. :D De nagyon jó érzés, hogy ilyen sok érzelmet megmozgatok az olvasóimban.:) De azért mosolyogj is ám!;)

24. fejezet

„A legfontosabbat majdnem kihagytam: imádom, hogy a címet beleszőtted a történetbe! :D” (July)
„ …ja és és, majdnem elfelejtettem, a legeslegjobb az volt, ahogy értelmet kapott a cím(:” (Anita)
„Nagyon jó az utalás a címre, ügyes vagy!” (lagabri)

Ebben a fejezetben az az egy mondat („ te vagy az utolsó reménysugaram”) már nagyon rég óta érlelődött bennem. :D Minden más körülményt, később találtam ki hozzá.:) Tudtam, hogy még sokat kell várnom rá, és hogy a vége fele érdemes elsütni.:) Örülök, hogy tetszett.:)

„Lehet ez hivatalosan a kedvenc részem?(: persze ha esetleg a későbbiekben írsz még ennél is jobbat, amit simán kinézek belőled, akkor az lesz, de egyelőre ez, oké? :P”(Anita)

oké: )

„Csak akkor az a kérdés, h mikor fog átváltozni? Vagy egyáltalán vámpír lesz majd? Hmmm... megint egy csomót fogok agyalni... :P” (Barbee)

Hát vannak részletek, amiket még én sem tudok pontosan, néhány főbb szál megfogalmazódott bennem, de nagyon sok dolgot, a karakterek adnak, és a helyzet. Sokféle lehetőség megfogalmazódott bennem.:) Ha eljutunk odáig, majd meglátjátok mi lesz. Remélem nem fogtok csalódni bennem. :D Nehogy nekem a tanulásod kárára menjen a sok agyalás! :D

„Remélem nem untattalak nagyon a hülyeségeimmel!” (Angyal)

Ó, Dehogy! Imádom olvasni az olyan részletes véleményeket. Egyáltalán nem hülyeség, hogy leírod az érzéseidet, annak is nagyon-nagyon tudok örülni. : ) Szóval ne érezd meggátolva magad, hogy írj nekem hozzászólást. Sőt megkérlek rá.:) Engem boldoggá teszel vele, szal ne fossz meg a véleményektől, azért mert úgy gondolod, hogy untatsz vele, mert NEM! :):D

25. fejezet

„Mivel Gregory-ék mindig olyanokat bántanak, akik közel állnak A-hoz, remélem Maggie nem válik célponttá...” (lagabri)

Huh, nagyon jó kis meglátás. :D Hát, mint mondtam sok részlet nem tisztázott. Vannak bizonyos terveim Maggie-re vonatkozólag, de az nem feltétlenül Gragory-hoz köthető.:) Ki tudja? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem: ) Majd meglátjuk, még én sem tudom.:D

„Jah és nézzetek be hozzám is:”(Aida)

Na ezen a hsz-en átfutottam, megnéztem nagyon szép. Ha akarod kirakom a linket, csak egy szavadba kerül.:) Tudom milyen elkezdeni, egy blog reklámozását, szal ha erről van szó, bátran szóljatok.

„…most látom hogy rosszul írtam Audrey nevét bocsika” (Alexandra)

Ugyanmár! Semmi gond :D A megszokott Az Audry név. Névszótárból választottam a nevét, szóval van e- betűs változat is annyit szent. HA ez megnyugtat, én Seth nevét írom el folyamatosan.:) Seth helyett ’Seht’-et gépelek be minden egyes alkalommal. :D Arra áll rá az ujjam. :D Mikor küldöm bétázásra a fejezeteket, mindig egy külön felvonás átírni Seth nevét. :D

Boldogságcseppek

Meg szeretném köszönni, hogy írtatok Anitának hozzászólást.:) ( ő velem ellentétben válaszolt is:$, szóval, ha valakit érdekel, tessék sürgősen megnézni!.:)) Valamint köszönöm a köszöntéseket is, nagyon jól estek.:)

26. fejezet

„Először is nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám, és ITT IS felköszöntöttél.” (Klaudi)

Nagyon szívesen. :D

„Mikor elolvastam a címet, sejtelmem sem volt, hogy ebből mi lesz. xD” ( Klaudi)

Ez volt a célom :P Az eredeti verzió csak simán „Boldog szülinapot!” lett volna, de mint később kiderült az csak lelőtte volna a poént. :D

„Emmetten meghaltam .xDxD Még egy ilyen vámpírt? xD Nagyon aranyos, hogy így foglalkozik Maggie-vel. De Rosalie-nak ez nem fáj? Na mindegy.” (Klaudi)

Emmet szerintem, azért foglalkozik többet Maggie-vel mert Mag emberbaba.:) Szóval rá sokkal jobban kell vigyázni. És mivel Emmett-ről van szó, ez általában viccesen jön le. :D Rosalie meg elfogadja. Leszögezem, hogy Emmett nem vetemedik olyan dolgokra, hogy kiveszi a kezéből vagy ilyenek. :D ( csak a reggeli étkezéseket tulajdonítja ki. :P) Egyszerűen csak ott van mellette. :D

„Uhhh egy kérdés, Audrey-nak ez volt az első csókja? :O” (Klaudi)

Igen. : ) Én tényleg azt hittem, hogy beleírtam, de ezek szerint csak terveztem. :D Tekintve, hogy a múltjában mennyire kerülte a férfiakat, akkor gondolom csók sem volt. :D

„…de gondolom, hogy ha összejönnének, akk vége is lenne a törinek:( ..ugye??” (Süti)

Nem. :P Már látni a fényt az alagút végén, ami arra a bizonyos dologra vonatkozik. :D Csak hát szeretem húzni az időt, de ez nem azt jelenti, hogy azzal véget érne a történet, sőt azzal még izgalmasabb lesz. :P

„Figyelmeztetlek, ha szívinfarktust kapok, hivatalosan is téged teszlek felelőssé! :DDD” (Bogi)

Ó, ne! :D Büntethető vagyok, még a végén lecsuknak. :D A dutyiból nem tudnék frisselni- még olyan ritkán se, mint most- és akkor mi lenne veletek? :P Mély levegő, kifúj;) Csak nyugalom. :D

„Az egyetlen, amit azon túl, h csodás volt! mondani tok, az az, h jó zenét választottál hozzá, még jobbá tette a hangulatot…” .(Kisildikó)

Ez a szám az egyik kedvenc Yiruma számom.:) Azt hiszem minden benne volt, amit akartam, nagyon sokszor írok fejezetet, mikor ez a szám megy.:)
Kisildikó, még azt szeretném neked, mondani, hogy én azt hittem, hogy te már nem olvasol. :D Olyan régen írtál nekem, hogy azt hittem kiakadtál, hogy Alice nem szerepel, és nem olvasol. :D Kellemes meglepetés volt rájönnöm, hogy mégis, és végig ott voltál a háttérben. :D

„Ui: Jössz Spirit talijára?”( Kisildikó)

Hát, terveztem még anno, hogy megyek,, de aztán nem jött össze sajnos. Hallottam hírét hogy nagyon jól éreztétek magatokat. Majd nyáron. :D Akkor, ha törik, ha szakad, nem állíthat meg senki és semmi .:D Remélem, akkor találkozunk;)

„Szia! Nagyon jó volt ez a történet, de ez a vég... Alice-t ilyen könnyű lenne elfelejtenie? Najó, a könnyű talán erős kifejezés. Mindig is Jasper és Alice volt a kedvencem. Ez így nem tetszett nekem, de ez csak személyes vélemény.
U.I: Nagyon tehetséges író vagy :)” ( Névtelen)

Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet. És örülök, hogy ilyen hatást is elérek. Másfelől, pedig el tudod különíteni a témát, az írástól.:) Alice-t nem ilyen könnyű elfelejteni..:) De boldogan élni nélküle ,sztem lehetséges..:) Tudom, hogy két lehetősége van az írásomnak, vagy tetszik nektek, és elfogadjátok, vagy nem..:) Remélem, hogy ha továbbolvasod talán megbarátkozol ezzel a felállással, ha mégsem, akkor sincs harag, köszönöm, hogy írtál.:)

Tündérmese

Köszönöm, hogy ide is írtatok, bár nem olyan sokan, mint az előzőhöz. .:( Másfelől, szeretném megvédeni kicsit őt.:) Nem írtatok semmi rosszat. .:D És elismerem, hogy ezek olyan témák, amiket tovább lehet bontani.:) De melyik novella nem ilyen? :D A novelláknak épp ez a lényege, hogy csak egy aprócska szelet egy nagy tortából.:) De lehet h az a szelet a legfinomabb. :D Köszönöm, hogy írtatok, és ha valakinek még van hozzá kedve írni, akkor tegye meg. :)

Karácsonyi fényképalbum

„és ez az első novellád?? ezt nem hiszem el!;) ha az első ilyen jó lett, hogy múlod felül?” (Lou)

Dede, ez az első novellám. :D Akartam valamit karácsonyra, a szeretteimnek. :D Hát szerintem nagyon kis kezdetleges volt, de örülök, hogy ennyire tetszett.

Ajándék 3.

„Szia van egy saját blogom és a te Audreyid olyan amilyenek én képzelem Kacey és azt, szeretném kérdezni, hogy a képet én is használhatnám?” (Katalin)

Persze. Ahogy jónak látod, én nem tiltok meg semmit, de köszönöm, hogy megkérdezted. Adok egy linket, ugyanaz a lány, ugyanarról a fotózásról, csak máshogy állt be. HA gondolod válassz azok közül, hogy ne legyen teljesen hasonló, de ha ezt választod, az sem gond.:) Vannak még képek itt.:)


Ajándék 4.

„A burok című könyvet én is a szülinapomra kaptam a legjobb barátnőmtől. Sokat vívódtam, hogy megvegyem-e, és akarom-e elolvasni egyáltalán, de mikor megkaptam muszáj volt. Utána már nem volt visszaút, egyszerűen nem tudtam letenni!” (July)

Én is pontosan így voltam vele: ) Kicsit irtóztam a témától, és még most mégis elvarázsol az egész.:)

„Beleolvastál a blogomba? Esetleg írnál majd egy komit?” (Arielle)

Hát az a helyzet, hogy amint látod írni is alig van időm, és ha valaki megkér, hogy segítsek neki, vagy olvassam ,el ahhoz idő kell, hogy leüljek, és megfelelő véleményt tudjak alkotni, nem vagyok a beleolvasások híve. Vagy elolvasom, teljesen normális körülmények között vagy várok, amint lesz rá időm. Szóval nem ígérek semmit.:) ha gondolod, majd néha-néha szólj rám, nehogy teljesen megfeledkezzek róla, de nem tudok neked azonnali választ ígérni, remélem megértesz.:) Köszönöm.:)

1. fejezet

„Nem tudom emlékszel-e rá, mikor először jelent meg Alice, azt mondtam, írhatnál egy részt Alice szemszögéből, amiben segít Audrey-nak és Jazz-nek elfogadni a szerelmüket. Igaz a szemszög elmaradt, de a történetet megkaptam, és tökéletes lett! Köszönöm!!!” ( July)

Hát Alice szemszöghöz, még tényleg nincs ötletem, de igen emlékszem arra a hozzászólásodra. És már akkor is gondoltam egy ilyen fejezetre. Örülök, hogy tetszett.:) És örülök, hogy magadénak érezted.:)

„Az új címmel még barátkoznom kell, nem olyan optimista, mint az első rész volt - és az már annyira a szívemhez nőtt, főleg miután előjött a regényben is. Azért remélem, nem lesz túl szomorú a folytatás. Persze, nem lehet mindig minden rózsaszín, meg nyilván lesznek még bonyodalmak, anélkül nem is lenne izgalmas az egész, de a végére légyszi legyenek boldogok! :)” (A.Kata)

Igen, tény, hogy a remény szó, már magában optimistább, mint a könny, vagy a végzet.:) Ennél szomorúbb semmiképpen. Talán kicsit pörgősebb lesz, mert már van egy alapja, de az első részénél szomorúbb szerintem aligha lesz, legalábbis igyekszem. :D Bonyodalom sok lesz, jól gondolod, remélem tetszeni fognak.:) És a végén, nem fogtok csalódni : )

„Régebben már kifejtettem, mennyire bátor dolognak tartom, hogy Alicet "kiírtad" a történetből! Gondolom ez sokak szemében megbocsájthatatlan, de szerintem ettől a merészségtől kiszámíthatatlan és izgalmas az egész! Örülök hogy bátor vagy és a járt utat is el mered hagyni...:)” (lagabri)

Köszönöm.:) nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz egy ilyen merészségnek. :D Köszönöm, hogy néha emlékeztettek, hogy nincs ebben semmi rossz :D

„Jajjj, Alice. Úgy örülök, hogy újra benne volt Alice. Remélem még fogunk vele "találkozni".” (Rowana)

Hát, nem tudom, hogy Alice megjelenik e még. Most nagy szükség volt rá, de hogy később lesz e alkalma azt nem tudom.:) Mint mondtam, néha a szereplőim alakítják a történetet, szóval még bármi lehetséges, semmi sincs kizárva.:)

„Ha elfogadsz egy meglátást, amikor Mag-nek énekelnek először nem tudtam ki az akit kérlel a kislány ,azt máskor írd oda mert hirtelen nem tudtam ki van a szobában.” (R. E.)

Köszönöm, hogy figyelmeztettek, a dolgokra, aminél úgy érzitek, hogy hibáztam. A Seth-es dolognál átsiklottál valami felett. Seth nevét megemlítem, csak Maggie szájából: ) Idézem: „- Szeeeet! Énekejj!- hallottam Maggie ellentmondást nem tűrő vékonyka kis hangját.” Szeeet= Seth, szóval elvileg már az elején lehet tudni, hogy ki van a szobában. Azért írtam, így mert egy kisgyerek mondja, az én unokahúgom is sokkal jobban megnyújtja a neveket. Ezért úgy éreztem, ha fonetikusan írom, az jobban tükrözi, hogy ki beszélt.:)

„A másik az Alices résznél, tudtam, hogy hol van és a leírás jó volt, de nem tudtam, hogy ki jön ki a rétre. Azt hittem először, hogy Jasperrel álmodik. A többit nagyon jól írtad meg. Várom a folytatást :D” (R.E)

A másik dologgal kapcsolatban is úgy érzem nem vétettem hibát. Direkt húztam az időt, és nem mondtam azonnal, hogy ki áll ott, mert tudtam, hogy így nagyobb lesz a meglepetés. Tudtam, hogy rögtön Jasperre fogtok gondolni, hiszen, már vele is álmodott egyszer. :) :)Irodalmi nyelven ez a késleltetés. :D Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Ha hibáznék, beismerném, de úgy érzem, hogy itt nincs hiba.:)

„Mondjuk szerintem, hiába mondta, még mindig bántotta a dolog... nemtom miért, én a leírásodból így vettem ki: hiába is mondja, mintha magát is győzködné.” (Ritazu)

Persze, ezt nem tagadtam, Audrey is többször megállapítja, hogy Alice is más.. De Alice szereti annyira Jazz-t hogy elengedje, és áldását adja rájuk. Szóval úgy érzem Alice részéről ez teljesen normális.:) Meghalt, egyikük sem tud tenni ellene, és csak nem fogja özvegységre, és boldogtalanságra ítélni a férjét, egész örökkévalóságra. Kétélű a dolog, de szereti, őt annyira, hogy megbocsássa.:)HA nem tudná ezt, nem jelent volna meg az álmában.:)

„…a helyesírás még mindig zavar, de hát vannak csiszolatlan gyémántok :P” ( Ritazu)

Direkt átolvastam újra a kedvedért a fejezetet, és nem találtam egetverő helyesírási hibát:) Mire gondolsz? Igaz, vannak elírásaim (ebben, ha jól láttam nem voltak) De egy 10-12 oldalas írásban még megbocsáthatóak úgy vélem. DE mi zavar? Csak, hogy tudjam.

„nem kellett volna elmennie jazznak.
túl twájlájtos lett: szegény emberlányt elhagyja a vámpírpasi az élete miatt.
kövezzetek meg, de nekem ez kifejezetten nem tetszett.
nem akarlak megbántani, tsak mindig mondod, hogy hideget-meleget is.
nos, nekem ez most abszolút hideg.
nem tudom, miért megy el minden egyes twájlájt ficben edward, jelen esetben jazz.
kezdem unni kicsit ezt a twilight-klisét, és remélem, hogy ezek után nem lesz benne több twilightos :D.
nem akartalak megbántani, csak én így gondolom.” (Ritazu)

Mint mondtam hogy ha hibázok beismerem, és elfogadom az olvasóim véleményét ha valami nem tetszik nekik. Egyáltalán nem bántottál meg.:) DE úgy gondolom, hogy még nem történt semmi konkrét, hogy ilyen megállapításokat tegyünk. Még az sem teljesen 100%, hogy elment. Bármi történhet. És egy twilight fanficnél bizonyos sémákat muszáj használni, de úgy érzem ez egyáltalán nem hasonlít az eredetihez. Az lenne a karakter hűtlen, ha Jasper Audrey mellett maradt volna. Gondolj bele, Jasper nem olyan erős, mint Edward, szóval az ő részéről ilyen kirohanások szerintem kellenek. De mint mondtam még semmi sem biztos. És annyit megsúgok, hogy ezzel fogok két szálat összekötni.:) Vagyis inkább két fejezetet.:)

Köszönöm mindannyiótok véleményét. Ha valamit esetleg nem válaszoltam volna meg, akkor ide írjatok, vagy ha van kérdésetek, még most tegyétek fel. Ezen a héten „ráérek”, mert sí szünetem van. Nekiugrok a következő fejezetnek is, de rengeteg tanulnivalóm van, szóval nem ígérek semmit.:) Kitartás;) Szal ha kérdeztek én válaszolok, nincs rossz kérdés. :D

Puszi,
Truska

A végzet könnyei - 1. fejezet

Sziasztok! Íme, itt az első fejezet. Kicsit rövidebb lett:) De a lényeg benne van.:) Új év, új izgalmak, új színek, szemek, és cím.:) Kíváncsi vagyok mit szóltok hozzájuk.:) Remélem ugyanúgy , mint a tavalyi évben, megajándékoztok cserébe a véleményetekkel. Annak is örülnék, ha nem csak a chat-be írnátok.:) Bár ha valakinek az esik jól, hát üsse kő:) Mindenesetre nagyon várom, hogy mit szóltok hozzá. A következő nem tudom, mikor lesz. Holnap beindul a suli...de amennyire a tanulás engedi igyekszem. Addig élvezzétek ki ezt.:)puszi, Truska



Ő

Az idő minden perc múlásával egyre csípősebbé vált. Egyszerűen a mellkasomban tátongó érzéstől nem tudtam megmozdulni, és bemenni. A könnyeim még azelőtt felszáradtak, mikor megéreztem a hűvös kezeket a vállamon.

Nem tudnám pontosan megmondani hány perc telt el, ott a verandán a földön ülve. Bella szokásához híven nem szólt semmit, csak átkarolt, és felkísért a szobámba. Nem láttam a nappaliban senkit. Féltem a közönségtől, így is eléggé meg voltam zavarodva a történtektől, nem akartam, hogy mások is tudjanak róla, bár nagyon is jól tudtam, hogy tisztában voltak vele mi történt. De mégis jó volt kicsit áltatni magamat. A hatalmas érzelemváltozások megijesztettek. Egyik percben szárnyaló boldogság a fellegekben, a másikban, pedig kongó hiány valahol a föld közepéhez közel. Nem tudom hova, mennyi időre ment el.

Még a tükör előtt pizsamában állva, is csak a történtekre tudtam gondolni. Megpróbáltam meggyőzni magamat, hogy csak a fejét szellőzteti ki, és reggelre minden rendben lesz. Vagy csak pár napra megy el vadászni. De utána tényleg minden a régi lenne? Kötve hiszem… Eddig is nagyon furcsa volt a köztünk lévő távolságtartás részben a vérem miatt. És részben az érzések miatt. Nem furcsa, hogy alig pár hete, még én kerültem őt, aztán fordult a kocka és ő engem? És most mégsem tudom, mit érzek.

Ahogyan mostam le a sminket az arcomról és a szememről ismét megszólalt a fejemben az ördög és az angyalka, az utóbbi azonnal lecsapott a kétségbeesés szülte kételyekre. Azt hangoztatta, hogy ez az egész, ami köztünk volt csak a fájdalmaink enyhítése miatt történt. Ez nem is szerelem. Csupán rosszul hisszük. Hatalmas tragédiák lengték körbe az elmúlt időszakot, és ez, mint fellazított föld úgy adott táplálékot az érzések által elvetett magoknak, és hajtott ki ez az összegubancolódott… virág? A virágunk megmaradhat csupa akadály, és félelem között? Alice emléke nem szül még több gyomot körénk, hogy aztán véget vessenek az érzéseknek?

Nem kellene a szerelmünket egy növényhez hasonlítani. De… talán mégis. Szúró. Tövises rózsa.

Az ördög valahol a lelkem mélyén még tovább próbált bíztatni. Még mindig éreztem a vibrálást, ahogyan a csókjára, az érintésére gondolok. Ez nem lehetett megjátszás! Őszinte volt. Szenvedélyes. Szánalomból nem tett volna ilyet. Az ördögöm emlékeztetett, arra hogy még mindig élek, hogy nem ölt meg. Mégsem annyira gyenge, mint gondolja magát. Vagy talán csak túlságosan szeret, ahhoz hogy bántson. Nem mindegy? Még mindig élek. Ez bizonyítják az arcomon lecsorduló könnyek is.

Nem láttam a tükörképem, fogtam és átbotladoztam a szobámba. Maggie újdonsült szobája előtt megálltam. Hangok szűrődtek ki onnan.

- Szeeeet! Énekejj!- hallottam Maggie ellentmondást nem tűrő vékonyka kis hangját.

- Maggie, inkább mondok egy mesét.- próbált alkudozni kétségbeesetten.

- Énekejj!

Hallottam, ahogy Seth felsóhajt és elkezd énekelni. Elmosolyodtam a hangján. Ő talán még nálam is hamisabb volt. Seth nem örülne neki, ha tudná, hogy Magen kívül más is hallja őt. Magukra hagytam őket. A saját kis boldogságukban…

Benyitottam a szobába, és álló helyzetből bedőltem az ágyba. Az sem érdekelt, hogy a bordáim felől éles szúrás érkezik. Hangtalanul bőgtem, és beletemettem az arcom a párnába.

Miért vagyok ennyire gyenge? Mért kell mindenen sírva fakadnom? Hiszen nem mindig voltam ilyen. Mért irigylem az alig három ajtóval arrébb levő párocskát? Hiszen Magnek olyan könnyű lesz. Neki sosem kell aggódni, hogy a szerelem megtalálja e valaha, és ha igen viszonzásra e lel. Annyira de annyira hülye vagyok! Maggie boldogságát nem irigyelhetem, tényleg eléggé össze vagyok törve, ha még ennek aprócska kis lánynak a jövőjére is így nézek. Biztos nekik is lesznek nehézségeik. Maggie megérdemli a boldogságot. Még kicsi korában meghaltak a szülei, megérdemli, hogy biztos támaszt kapjon Seth személyében.

Semmi sem könnyű, nem? A madarak élete sem szárnyalásból áll. Meg kell tanulni ahhoz repülni, hogy fönn szelhessék a levegőt az égben. Talán nekem is meg kellene tanulnom szeretni, úgy, hogy ne érezzem, azt minden egyes alkalommal, hogy beleütközöm valamibe. Talán ha sikerülne, nem őrülnék meg a saját eszelős, kusza gondolataimtól…

Halk kopogtatás jött az ajtón túlról.

- Szia. Bejöhetek?- hallottam meg a résnyire kinyitott ajtón át Bella hangját.

- Ühüm- csak ennyire jutott, még mindig megállíthatatlanul potyogtak a könnyeim.

- Édesem, ne búsulj. - mondta, mikor becsukta maga után az ajtót.- Meglátod, minden rendben lesz. Már sínen vagytok. Még ha nem is látjátok. Minden rendben lesz.- bíztatott mikor leült mellém.

- -Tu- tu tudom, hogy,hogy hülye vagyo-o-ok. – dadogtam.

- Jaj , Audrey nyugi. Minden rendben lesz. Visszajön. Jasper vak, és férfiból van, de vissza fog jönni.

Ahogy a bordám engedte, felültem és átöleltem őt. Kedvesen csitítgatott. Pedig vártam, hogy mikor mondja, hogy hagyjam abba a nyavalygást.

- Akarod, hogy itt maradjak?- kérdezte.

- Nem akarom Nessie-től elvenni az anyukáját.

- Nem veszed el, és hidd el Edwarddal remekül elvannak.

- Tudom.

Szó nélkül betakargatott, és odafeküdt mellém. Nem említette többet Jasper nevét. Egyszerűen, csak ott volt velem.

Mikor elaludtam éreztem, hogy az ujjai még mindig a hajamat simogatják.

Emlékszem mikor San Franciscóban a nővéremmel azon csodálkoztunk, hogy néhány államban a hóesést néha napsütés váltja fel. Teljes lesz a káosz, és a hó elolvad, és csak és víz lesz belőle.

Abban biztos voltam, hogy Forks nem ezek közé az államok közé tartozott. Még nyár idején sem süt annyit a nap, nemhogy télen.

Most mégis egy rét közepén álltam egy szál pólóban, egy farmernadrágban és éreztem azt, ahogyan a nap égeti a bőrömet.

Nem ez a valóság. Kétségbeesve forogtam a tengelyem körül, valami támpontot keresve, hogy hol lehetek. Aztán megtaláltam.

A rét másik felében jelent meg. A távoli fák közül sétált ki. Egy kosár volt a kezében. Annyira örültem, hogy látom. Pislogtam néhányat, hogy megbizonyosodjak róla tényleg ő az.

Felém intett, hogy menjek oda. Legszívesebben futottam volna, de csak könnyed tempóban szeltem keresztül a mezőt.

Mire odaértem már leterítette a pokrócot, amit a kosárból vett ki. Nem ült le, csak tett néhány lépést és felém nyújtotta a kezeit.

Szélesen mosolygott, és várt, türelmesen. Visszamosolyogtam. Az utolsó néhány lépést hatalmas léptekkel szinte futva tettem meg elhatározásom ellenére. Olyan erővel csapódtam a karjai közé, hogy elállt a lélegzetem.
Meglepett, még mindig annyira valóságosnak tűnt, mintha meg sem halt volna.

- Hiányoztál - suttogtam a fülébe.

- Te is nekem- hallottam csilingelő hangját. Boldogan felnevetett- Boldog szülinapot! –tolt el kicsit magától, végig nézett rajtam- hmm. Tényleg kicsit megöregedtél.- vigyorgott.

- Nagyon vicces. - motyogtam az orrom alatt. – Hogy, hogy itt vagy? Jaj Alice. - annyi minden jutott eszembe mégsem tudtam megszólalni.

- Nyugi ne siessünk el semmit. Nagy nehezen megkaptam az engedélyt, itt vagyok, és beszélgetünk.- cirógatta meg finoman az arcomat.

Magával húzott a leterített plédre. Maga elé rakta a kosarat, és kipakolt belőle. Volt benne szendvics, vizes flakonok. Mintha csak piknikezi ruccantunk volna ki.

Apró neszezést hallottam. Egy nyuszi családot láttam átfutni a mezőn Volt köztük kicsi, nagy. Csak most vettem észre hogy a madarak milyen hangosan csivitelnek, és lepkéket is láttam a virágok körül táncolni. Idilli volt az egész.

- Tetszik? – mosolygott rám Alice.

- Ez gyönyörű.

- Miattad választottam ezt a helyet. Kiengesztelés a bevásárlóközpont után. Tudtam, hogy tetszeni fog- vigyorodott el őszintén. Olyan igazi Alice-szosan.

- Alice, hogy, hogy itt vagy? Ez képtelenség.

- Nem először találkozunk álmodban Audrey, ne vesztegessük el azzal az időt, hogy meggyőzzelek. Tényleg én vagyok.

Megakadt rajta a pillantásom. A tincsei még mindig szanaszét álltak a feje tetején, a szeme kíváncsian nézte a világot, a szája, pedig mosolyra húzódott. Tényleg ő volt kétség sem férhetett hozzá. A józan eszemmel tisztában voltam vele, hogy meghalt és ez csak egy álom, de túlságosan örültem neki, ahhoz, hogy elfogadjam minden álom véget ér. Még ez is.

Kezébe vette az egyik szendvicset és beleharapott.

- Alice! – kiáltottam rá.

- Mi van?- nézett rám ijedten.

- Te eszel. – jelentettem ki még mindig kicsit hangosabban, mint ahogy azt a köztünk lévő távolság megkövetelné.

- Igen eszek. Miért? Baj?

- De hisz a vámpírok nem esznek!

- Mért a halottak igen? Jaj Audrey ne fossz már meg a lehetőségtől, hogy kipróbáljam. Hmm ez nagyon finom, kérsz?

Bosszúsan néztem rá.
Néztem, ahogy vigyorogva eszik, olyan érzésem volt mintha sohasem halt volna meg. Ott volt mellettem.
Aztán hirtelen eszembe jutott a tegnap este- vagy mielőtt elaludtam, az a sok minden. A csók, a beszélgetésünk, egyáltalán a kapcsolatunk, Jasperrel.

- Én annyira sajnálom Alice én… Úristen. - az arcomba temettem a kezem. Egyik pillanatról a másikra elszégyelltem magamat. Utáltam magam, amiért még vágyakozni is merészeltem a férjére.

- Hé, Audrey…- megfogta a kezemet, és lefejtette az arcomról, nem tudtam a szemébe nézni.

– Ezért is jöttem. El vagy veszve, megpróbálok segíteni.

- Segíteni? Alice, én… én fájdalmat okoztam neked.

- Audrey, én halott vagyok, a szél és víz elvitte a hamu szemcséit, ami lettem. Már nem élek.

- Nem tudom hol vagy, nem tudom mit csinálsz, amikor nem találkozunk, de én….

- Ezt nem mondhatom el Audrey, én csak azért vagyok itt, hogy tanácsot adjak, hogy rólad beszélgessünk, pontosabban szólva rólatok.

Alice túl komoly volt, sosem volt ilyen komoly, mindig mindent elviccelt. Ezúttal nem nevetett. Biztos nagyon fáj neki ez az egész. Vártam hogy mikor változik meg a nyugodt arckifejezése Mikor csap át a maszk, elkeseredettségbe, fájdalomba, vagy csalódottságba. De nem történt semmi, ugyanolyan nyugodtan nézett rám, mint eddig. Azt kívántam bárcsak tajtékzana, gyűlölne. Túl megértő volt az a barna szempár.

- Figyelj, megpróbálnád egy percre nem magadat hibáztatni? Végighallgatsz? Kérlek. – tette hozzá.
Tétován bólintottam.

- Nem haragszom rád Audrey. Sőt nagyon is megértem, hogy beleszerettél, hiszen én is szerettem őt, én is tudom mi az, ami annyira vonzó benne. Egyáltalán nem utállak ezért, ne nézz így rám, tényleg nem. – bökött meg határozottan, emlékeztetve, hogy ott van mellettem, és nagyon is valóságos ahhoz, hogy komolyan vegyem.- Az lenne a furcsa, ha nem szerettél volna bele az egyetlen helyes halhatatlan pasiba a házban, akinek már nincs felesége.

- Alice… - annyira furcsa volt a hozzáállása, mintha nem is Jasperről lenne szó. Láttam, hogy igyekszik. A maszk, amit felvett, takart mindent.

- Jó bevallom, mikor először láttam, hogy mi történik féltékeny voltam. Kétségbeesett. – egy pillanatra lehunyta a szemét, és mélyet sóhajtott, mintha a nyugodt beszédhez erre lenne szüksége. Ez volt az első reakció, ami –bár nem nagyon- de mutatta az érzéseit.- Azonnal beszélni akartam veled.- nézett ismét a szemembe - Persze tudtam, hogy nem állnék az utadba akkor is szabadjára engednélek, csak kellet nekem is idő, hogy rájöjjek mi miért történt.

- Nem teszem tönkre a..

- Nem tettél tönkre semmit, és nem is fogsz. – szakított félbe- Mikor beszélni akartam veled azt mondták, hagyjak időt magamnak és nektek is. Hiszen nincs vészhelyzet. És igazuk volt. Nem rég jöttem rá, hogy mire kellett rájönnöm.- mosolyodott el halványan a szójátékon.

Felállt és elsétált a legközelebbi bokorig letépett egy virágot, és azzal játszadozott miközben visszasétált hozzám.

- Néztem a többi embert is. Nem csak titeket. Láttam és hallottam sok történetet. Tudtad, hogy az ember élete során legalább 20- 60 Nagy Ő- vel is találkozik?

Megütközve néztem rá.

- Jó, jó nem szeret bele mindbe, de találkozik, - bizonygatta - és ha jobban megismernék egymást, kiderülne, hogy épp azzal az emberrel tudna tökéletes boldog életet élni.- közben a kezében lévő virág szirmait kezdte el letépkedni, mintha csak szeret, nem szeret játékot játszana - Lehet ez a postás, vagy a metrón melletted ülő férfi. Mégis csak néhánnyal állsz szóba. Furcsa nem?- mosolygott rám.

-Mit akarsz ezzel mondani, Alice?- már nem értettem semmit.

- Neked és Jaspernek is több nagy Ő- je van. Sőt ha bele gondolsz Jasper az élete során legalább 200 nagy Ő- vel kellett, hogy találkozzon. Mégis az elmúlt évszázadokban maximum csak megenni akarta őket.- mosolyodott el. Alice-szosan.

- Még mindig nem értem.

- Mikor beléptél a házunkba nem volt rád írva, hogy neki vagy teremtve.- jelentette ki egyszerűen. Egyre könnyedebben beszélt.- Sőt jobban belegondolva akkor még nem illetettek össze.- húzta el a száját az emléken, nem tudom, hogy mire gondolhatott - Mert még egy fontos dolog van ahhoz, hogy kialakuljon az egymás iránti kölcsönös kapocs. Egyközös pont, egy szál, egy vezérfonal, ami összeköt.

- Nálatok ez a halálom után alakult ki.- folytatta.- Az én halálom és te barátnőid halála tulajdonképpen egy csónakba rakott titeket. Mindketten erősek vagytok, Audrey. Egymás támogattátok. Mert úgy éreztétek nem élitek túl a csapásokat, a fájdalmat.

Már nem gondoltam úgy, hogy csak magát akarja meggyőzni. Ott abban a pillanatban, minden erejével azon volt, hogy az én vállamról vegye le a súlyt. A bűntudatot.

- Az a megértés a támasz az, ami titeket összeköt. Minket, mikor még éltem az ő félelme és az én bizalmam kötött össze. Mindenkinél más alakul ki és máshogyan. Megtaláltátok egymás nagy Ő- jét, a sok- sok hónap alatt idomultatok egymáshoz.

- Ez mind szép és jó, de láttam mennyire szeret téged, Alice.- suttogtam. Nem futotta többre. Álmomban is ugyanolyan emberi voltam, mint a valóságban.

- Igen szeretett, sőt még most is szeret, valamennyire, tudom. De gondolj bele, a halott barátnőidet már nem szereted még mindig haláluk után is?

- De , de az más..

- Nem más.. Audrey. Te élsz. Ott vagy mellette. A magad módján támaszt adsz neki, éppúgy ahogyan én is adtam, sőt talán nálam sokkal többet is.

- Alice, ez annyira abszurd. Szidnod, utálnod kéne, amiért beleszerettem, és most itt győzködsz, hogy nincsen abban semmi baj, hogy szeretem.- össze voltam zavarodva.

- Tévedsz, azért győzködlek, mert szeretitek egymást.

- Na persze.

- Bevallotta, nem?

- De.

Néhány hosszú pillanatig ültünk, és néztük nem szóltunk semmit. Annyira őrült téma, és hihetetlen helyzet volt az egész.

Egy mókus rohant ki a fák közül, és nyakát nyújtogatva nézett a kosár felé. Alice mosolyogva odadobott neki valamit. Nem láttam, hogy mit. A kis állat a zsákmányával visszaszaladt az erdőbe.

- Szeresd őt nagyon. Jó? – nézett az erdő irányába. Bizonytalan volt a hangja.

- Alice.- kezdtem.

- Csak ígérd meg nekem, hogy szeretni fogod.- mondta magabiztosan.

Komolyan, és könyörögve nézett vissza rám.

- Nem akarok fájdalmat okozni neked.- mondtam elcsukló hangon.

- Meghaltam, már nem létezek. Ne foglalkozz velem, csak ígérd meg, hogy szeretni fogod.

- Már most is szeretem -suttogtam.

Letörölte az arcomon legördülő cseppet, és átölelt. Az azt, követő szavait csak a fülembe suttogta.

- Mondd meg neki, hogy ne érezze akadálynak az emlékemet. Áldásom adom rátok legyetek boldogok. Üzenem, hogy sosem bocsátanám meg neki, ha a szerelmünket, az emlékeket torlaszként használná fel, hogy elmeneküljön a boldogság elöl.- éreztem, hogy elmosolyodik.

- Majd talál magának más torlaszt. – mondtam.

- A véredre gondolsz?- kérdezte mikor kibontakozott az ölelésből.

- Igen.

- Tudod, ő Edward és Bella példáját látja, csakis azt látja, hogy ők mennyire erősek és szerencsések voltak. Lebecsüli magát. Ő is képes lenne, persze neki a múltja mellett jóval nehezebb, de sikerülnie kell.
Halványan elmosolyodtam.

- Nekem kellett volna helyetted meghalnom. – túlságosan sok fájdalmat okoztam mindenkinek. Amit mondtam komolyan gondoltam. És a szemeit látva, a kérését hallva, azért könyörögtem, hogy bárcsak visszacsinálhatnám az egészet. Az elmúlt hónapokat.

- Nem. – tette a számra az ujját.- Tudod, én végigmentem a mászókán, de neked még nincs vége.- kacsintott rám.

- Ki tudja mennyi ideig.

- A vámpírok, akik megtámadtak.- lehunyta a szemét majd bosszúsan összeráncolta a homlokát. – Róluk nem mondhatok semmit. Azok őrültek. – tette hozzá.
Tovább faggattam volna még, de hirtelen éles fényt láttam, ami egy pillanat alatt eltűnt. Értetlenül néztem rá.

- Ilyen a természet - mosolyodott el szélesen.- Fel fogsz ébredni.

- De csak most jöttem.

- A lényeget elmondtam, ezért jöttem. A többi az élők dolga.

Újabb villanás.
- De annyi mindent szerettem volna kérdezni, tanácsot kérni.

- Minden rendben lesz. Ura vagy a helyzetnek, ura leszel.- pontosított.- Ne keseredj el jó?- az arcomat a kezei közé fogta.

- Alice, köszönöm.

- Én köszönöm, hogy nem hagyod őt egyedül. Tudod Jasper makacs, írtóra hülye tud lenni. De hízelgéssel minden páncél megolvad.- mosolyodott el.

Villanások.

- Vigyázz magadra!

Egy mosolyt eresztettem még felé. Ő visszamosolygott, úgy ahogyan az emlékeimben is élt.

- Alice, látlak még?

- Tudod, az élet kiszámíthatatlan. A halál is az.- kacsintott rám.

Nem tudtam visszakérdezni, hogy, hogy érti, mert felébredtem.

Mikor kinyitottam a szememet, reggel volt.

- Jó reggelt. – szólt mellőlem Bella.

- Jó reggelt. - válaszoltam.

Látva arckifejezésemet összeráncolta a homlokát.

- Mi van? –nézett rám ijedten.

- Alice. –tudtam, hogy ebből az egy szóból mindent megért.

Bella szélesen elmosolyodott, felállt, és kiment a szobámból. Közben mintha Alice nevét motyogta volna magában. Egyedül hagyott.
Csak feküdtem az ágyban, és bámultam a plafont.
Nem tudtam örülni az áldásnak, akármekkora segítséget is adott vele. Megkönnyítette a dolgomat. De csak egy baj volt, hogy ezt még valahogyan el kell mondanom Jaspernek...

Boldog Új Évet!

Boldog új évet mindenkinek!:)

A világ bármely részén élsz,és bárki vagy
Szeretném,hogy légy egy kicsit Boldogabb!
Kívánj igazabb ünnepet,kívánj igazabb életet,
Ahogyan én Neked! Boldog Új Évet!

ui: A héten igyekszem a frissel.:) Ha esetleg mégsem sikerülne, jövőhét első felében biztos.:) Új év, egy kis megújulással:) Remélem tetszeni fog.:) Puszi, Truska