Karácsonyi ajándék 2. : Karácsonyi fényképalbum

Ez a második olvasnivaló- mondtam, hogy nem fogjátok győzni:) Ezt én írtam két napja. Elküldtem néhány embernek, akiket ebben az évben ismertem meg igazán, és nagyon jó barátok lettünk. De mivel ti vagytok az én drága, egyetlen olvasóim ti is megkapjátok életem első novelláját.:) Talán már Mismouth blogján találkoztatok vele.:) Twilightos és spoileres a negyedik könyvből. Ha lesz egy kis időtök ajándékozzatok meg pár sorral, csak, hogy tudjam mit gondoltok.:) (és ne felejtsetek el, Anita novellájához, is írni!:)) Mindenki fedezékbe, tőlem szokatlanul - ez most vidám lesz!:P:D

Karácsonyi fényképalbum

1. kép

Nessie egy hatalmas fenyőfa mellett áll a nappaliban, kezében egy piros üveggömböt tart.

Alice szemszöge

- Ne! A csúcsdíszt igazítsd meg 30 fokos szögben! NE jobbra, hanem balra! Edward, ha esetleg, nem az ablakon bámulnál kifelé, akkor látnád a saját szemeddel mekkora kilengése van annak a dísznek! – egyszerűen nem hiszem el, hogy a férfik ennyire nem érzik át a karácsony szellemét. Semmi készülődés, vagy egy apró szikrányi érdeklődés e fontos ünnep felől…

- Alice! Emlékeztetlek, hogy, az elmúlt években egyszer sem ünnepeltük meg a karácsonyt!- szakította félbe a gondolatmenetemet Edward. Néha igazán az agyamra ment a képességével.

- Én pedig felhívnám a figyelmedet, hogy minden erőfeszítést a lányod kedvéért csinálok, és ne mondd, hogy nem fog rá emlékezni, mert tegnap felmondta fejből Hamlet nagymonológját!- vágtam vissza.

- Úgy gondolom, hogy van sokkal fontosabb problémánk is, mint a karácsony. És mért nem Jaspert vagy Emmetet kérted, meg, hogy igazítsa meg a díszt?- arca már- már szenvedő kifejezésbe torzult.

- Ők vágták ki a fát, szóval ennyit igazán megtehetnél.

- Csak tudnám, hogy miért egy két és fél méter magas fát választottál. Nessie akármekkora is lenne, úgyis nagynak látná, mert még gyerek. Te is nagynak látod.

Bosszúsan nyújtottam ki rá a nyelvemet. Kibontottam egy újabb doboz díszt, amit nemrég vettünk Rosalie-val. Szerencsére, Nem volt kevés a 10 doboz vadonatúj dísz a hatalmas fára.

Sietve akasztgattam fel őket..

- Visszamehetek?- nézett rám könyögőn.

- Jaj Edward két perc alatt visszaérsz az apósod házába, most mért vagy megsértődve, hogy felhívtalak egy kis segítségért?

- De miért engem….- nagyot szusszantva indult el az ajtó felé.

- Edward Cullen, hidd el, hogy még hálás leszel nekem azért, hogy széppé varázsoltam a lányod első karácsonyát! És hívj fel, ha elindultatok! Tudni akarom, mire készüljek!

- Alice, te tudod közülünk a legjobban, hogy mire készüljél!- kiáltott vissza.

Felaggattam, még néhány gömböt a földhöz közel, hogy Nessie magasságában legyenek. Azt olvastam, hogy a gyerekek szeretik nézni magukat a hatalmas üveggömbökben.

A szaloncukrokból néhányat, két méteren felülre tettem. Reméltem, Jacob nem éri el, így pár napig épségben maradhat az édesség.

Távolabb álltam a fától és szemügyre vettem a művemet.

Talán tényleg kicsit nagy lett…

2, kép.

Nessie Rosalie ölében ül, kinyújtózva belekapaszkodik Jacob karjába, látszik a kis arcán az erőfeszítés, hogy közelebb húzza őt magához. Jacob, és Rosalie mosolya lágy vicsorgásba torzul.

Rosalie szemszöge

- Néééézd Rose!- hallottam meg a kis angyalkám hangját. Csak pár órácskát voltak távol, de annyira féltettem őt, hogy a sok farkas között esetleg bántódása esik, hogy legalább hétszer fésülködtem meg idegességemben.

- Mit kaptál drágaságom?- kérdeztem széles mosoly kíséretében őt.

- Jacob csinálta nekem!- mutatott a kis csuklójára, amin egy lánc volt, rajta egy farkassal.

- Ó, hát ez igazán kedves!- erőltettem további mosolyt az arcomra.

- Mi van szöszi? Irigykedsz?- hallottam meg az ajándék készítőjének a hangját.

- Ugyan már, miért irigykednék? Hogy nem volt pénzed ajándékra, ezért az ablakkeretedből téptél ki egy darabot, hogy elkészíthesd neki az ajándékodat?- kérdeztem csevegve, miközben Nessie belefészkelte magát az ölembe.

- Tudod, Szöszi előbb törne ki a harmadik világháború, minthogy saját kezűleg elkészíts valamit, nehogy tönkre menjen a frizurád. – vágott vissza.

- Ó, én legalább figyelek a külsőmre, nem úgy mint egyesek, korcs!- suttogtam neki vissza.

- Antik nyavalygó márványszobrot tényleg nem lehet nehéz játszani!- dobta hátra a haját az a faragatlan tuskó.

- Ó, tudtam, hogy karácsonyra Az illemtankönyv férfiaknak című könyvet kellett volna levennem a polcról, a Milyen ellenszerek vannak bolhák ellen című könyv helyett!

- Rose, Jacob!- szólt közbe a kis angyalkám, felnézve a karkötőről. – Ne veszekedjetek! Nézzétek! Fénykép! Jacob gyereee!- elkapta imádott korcsa karját, és közelebb húzta őt hozzánk. Ritkán kerültünk fél négyzetméteren belülre, és nagyon reméltem hogy hamar véget ér ez az állapot.

Na tessék öltözhetek át, mert megragad ez a förtelmes bűz a ruhámban!

- Mosolyogjatok!- kattant el a fényképezőgép Esme kezében.

3. kép

Egy családi kép Belláról és Edwardról, Nessie az anyja ölében ül, mellettük egy emberméretű maci. A maci Emmett ölében ül. Emmettnek csak a lába látszik.

Emmett szemszöge

- Kicsikém, ezt az én Jézuskám hozta! – adtam oda a hatalmas medvét Nessienek. Bár tisztában voltunk vele, hogy nem fogja tudni megfogni, mert akármilyen gyorsan nő, még gyerek ,de boldogan szaladt oda és ölelte át a macit.

- Köszönöm!- kiáltott fel édes ki hangján.

- Tetszik?—kérdeztem tőle, az ő szájából szerettem volna hallani.

- Hát persze, nagyon szép!

- Most már értem, hogy Alice mért ilyen nagy fát választott- szólt halkan Edward. - Nehogy a medve legyen a legnagyobb a szobában.

- Tudod, milyen sokáig tartott, megszerezni ezt az állatot? - Bella hozzám vágott egy párnát, nehogy a gyerek meghallja, majd mikor láttam, hogy Nessie nem figyel oda, folytattam. – Az üzletből kijövet, annyira megijedt tőle egy járókeretes néni, hogy rendőrökért kiáltozott. Hogy megnyugodjon haza kellett vinnem őt is a csomagjával együtt.- meséltem élményemet alig pár órával ezelőttről.

- Még mindig hallottam- és emlékezni is fogok rá, vámpírságom miatt- ahogyan a néni recés idős hangján azt meséli, hogy az ő idejében még nem voltak ilyen nagy játékok, és a csuhéj babákkal remekül eljátszottak a gyerekek. Utána felsorolta azt is, hogy milyen gyógyszereket és vitaminokat szed. Plusz félórámba telt ezért az út.

- Most mit sajnáltatod magad? Karácsony van, ennyit az öreg néni is megérdemelt. –súgta nekem oda Bella.

Válaszoltam volna, de Nessie a nyakamba ugrott - Emmett, nem vagy féltékeny? – kérdezte csilingelő hangján.

- Miért lennék az?- kérdeztem vissza meglepve.

- Hát, hogy ez a medve lesz a kedvenc macim mostantól!- mosolygott rám félszegen.

-Ó, hát azt hiszem megbirkózom a helyzettel- feleltem szomorúan, miért nem azt a tenyérnyi macit választottam amit az eladó is javasolt?

- De te leszel a kedvenc bácsikám - súgta a fülembe. Átöleltem a kis drágaságot. Ilyen szépeket utoljára Rosalie mondott, bár ő nem bácsikának nevezett…

- Khhm- köszörülte meg a torkát Edward. A pillantásából kiolvastam, hogy nem kíváncsi a részletekre.

- Csinálok rólatok egy képet – állt elénk Esme egy fényképezőgéppel a kezében.

Nessie beleült az anyja ölébe, és Edward helyet foglalt mellettük.

- A macit is! - kiáltott fel a kicsi, odaültettük melléjük a macit is.- Ez nem jó túl alacsonyan van! Emmett tedd az öledbe!- adta ki az utasítást.

Lehet neki ellenállni?

Megfogadtam, hogy legközelebb a tenyérnyi plüssöknél maradok.

4. kép

Alice és Jasper egy nagy kupac fehér valamiben fekszenek, kabátban az udvaron. Mindketten szélesen mosolyognak

Jasper szemszöge

- Alice Ez micsoda?- Edward felkészített, hogy ne lepődjek meg szerelmem legújabb ötletén, de hiába vagyok vámpír, halhatatlan. Igenis meglepődtem.

- Hócsináló- mondta sugárzó arccal, a nagy gép előtt állt, gombokat nyomogatott, és a gép cső részét a házunk előtti terület felé irányította. Fehér valami tör elő a csőből beterítve a földet.

- Hócsináló? Alice, miért van szükségünk hóra?

- Hát a látomásom szerint csak januárban fog esni ezúttal a hó, és azt akarom, hogy fehér karácsonyunk legyen. – mondta lelkesen.

- És honnan szerezted ezt a gépet?

- Bementem Seatle-be és vettem egy esőcsinálót, kicsit megbütyköltettem Emmettel, és már kész is!- lelkesedését érezve, muszáj volt elmosolyodnom.

Akármekkora őrültségeket is talált ki, napról napra jobban szeretem őt.

- Jasper, vegyél fel kabátot, esik a hó! Kiáltott rám. - Besurrantam a házba és levettem a fogasról az odakészített kabátok egyikét, majd visszamentem hozzá, - Így tökéletes. – sóhajtott.

- Segíthetek?- léptem közelebb hozzá.

- Igen. Kérlek kezdj el hóembert építeni- utasított.

Belenyúltam a hideg masszába. Nem akartam tudni milyen agyagból hozták össze Emmettel. Elég lesz ezt feltakarítani.

Igazság szerint még sosem építettem hóembert. Láttam a tvben, meg az utcákon, ahogyan a nagy hóesésben hatalmas golyókat állítanak egymásra, aminek répaorra, és lábasfeje van.

Forksban is volt már nagy hó, de még sosem kaptam ilyen feladatot.

Amint felállítottam az első golyót, a folyó felől érkező hirtelen szél felkapta a kis anyagot, és szanaszét hordta a kezeim körül.

- A csudába. Láttam, hogy fog fújni a szél, de, hogy ennyire, azt nem. Még az időjárásba is bezavar Nessie jelenléte - sopánkodott. Odamentem hozzá és hátulról átöleltem őt.

- Hidd el, szép karácsonya van már így is Nessie-nek, majd januárban építünk hóembert.- mondtam miközben egy adag nyugalmat sugároztam rá.

- De én azt akartam, hogy fehér karácsonya legyen.

- Ki mondta, hogy nem az?- néztem körül. A fehér rengetegen.

A drágám szélesen elvigyorodott, és rám vetette magát. Hanyatt lökött az egyik legnagyobb kupacba. Hallottam csilingelő kacagását, én is nevettem vele együtt.

A verandáról fényképezőgép kattanást hallottam.

5. kép

Egy családi kép, rajta van mindenki, még a hatalmas maci is.

Carlisle szemszöge.

- Fiam, Alice kitett magáért. Állapítottam meg gondolatban mikor Edward rám pillantott. Elmosolyodott de nem szólt semmit. A tekintetéből azt olvastam ki, hogy túlságosan is.

Hallottam, hogy valaki a hátam mögé lopózik és két kéz takarja el előlem a nappaliban történt eseményeket. Hátranyúltam, és Esmét az ölembe húztam.

- Boldog karácsonyt. – Mosolyog rám önfeledten

-Neked is!- pillantásom gyönyörű szép arcáról a nyakában lógó fényképezőgépre téved. – Egyáltalán van olyan kép, amin te is rajta vagy?

- Ez Nessie karácsonya, én vagyok a legkevesebb.

- Dehogyis, te vagy a legtöbb, legalábbis nekem biztosan- leveszem a nyakából a gépet.

- Mindenki üljön le, csoportképet csinálunk- és elkezdtem keresni az önkioldó gombját.

- Rosie, gyere ülj az ölembe! – kiáltott fel Jacob, csak morgást kapott válaszul, minden bizonnyal a megszólítottól.

Bella és Edward középre ültek Ezúttal Edward ölébe Nessie.

- Még egyszer ne ültesse senki a macit az ölembe- kiáltott fel Emmett.

Jasper és Alice jött be mosolyogva kintről, leültek a földre, Alice befészkelte magát Jasper ölébe. Mindkettőjük hajába, valami fehér anyag volt.

Rosalie és Jacob végül a kép oldalán foglaltak helyett, Emmett hátulról átölelte Rosalie-t, még a maci feje is kilátszott a kanapé mögül.

Esme leült a lábuk elé.

Az egyik ajándékos dobozt húztam oda, és helyeztem rá a gépet. Megnyomtam a gombot, és egy pillanat alatt Esme mellett termettem.

-Mindenki mosolyogjon.- adta az utasítást Esme.

- Valamit nem kéne mondani? –kérdezte Emmett, mikor már pirosan villogott a lámpa.- Cseresznye, vagy vajas kenyér vagy valami ilyesmi?

-Boldog karácsonyt!.- kiáltotta Nessie

- Boldog karácsonyt - kiáltottuk mindannyian, mikor elkattant a kép.