Sziasztok! Tudom, nagyon régen( pontosan kettő hónapja volt utoljára friss.) köszönöm, hogy megvártatok, és hogy ilyen türelmesek voltatok velem. Nagyon hálás vagyok érte.:) Köszönöm Mismouth-nak, hogy még a sok baja ellenére is segít, és A. Katának is köszönök mindent.:) Valamint Zsizsának.:) Ha Te nem lennél azt hiszem már rég nem írnék.:) Te vagy az agyam,, mikor már nem tudom a sajátomat használni:) Köszönöm:) Köszönöm, hogy mellettem vagy.:)
Nem szabok hsz határt, nem éreznem ennyi kihagyás után jogosnak. De annyit megjegyeznék, hogy én is ugyanúgy nem kaptam semmi hozzászólást tőletek két hónapig, ahogyan ti sem kaptatok tőlem fejezetet, szóval remélem érthető hogy én is elég éhes vagyok a véleményetekre. :) Kérlek titeket írjatok, csak hogy örüljek.:) A hosszúságot továbbra is figyelembe fogom venni, tehát akié a leghosszabb az nyer.:)(mondjuk jövőhét végéig.:))
Ezt a fejezetet az idén érettségizőknek ajánlom.:)
Ha van kedvetek írjátok meg, hogy sikerültek.:) Őszintén kíváncsi vagyok rá!:)
Várom a véleményeteket.:)
Puszi, Truska
Másnap (váltott szemszög)
Jasper
Megannyi érzés egymást legyűrve harcolt a lelkemben. A bűntudatot a család tagjai is sugározták, aggodalmat viszont csakis én éreztem. Ezernyi kép vetült a szemem elé, amivel árthatott volna magának ilyen állapotban. Dühös is voltam. De nem tudtam igazán, hogy kire, talán magamra, talán rájuk, talán az egész világra. De semmiképpen sem Audrey-ra.
Hallottam, hogy hazajöttek Belláék, és felvázolták nekik a történteket.. Hallottam az ijedt sóhajokat, éreztem az aggódásukat.
A lelkem egy része nem akart kimenni az ajtón, nem akarta csak úgy ott hagyni. Főleg ezek után nem. Úgy éreztem, csak én védhetem meg a világtól, csakis én óvhatom meg mindenkitől, még saját magától is. Én… De a másik részem, tudta, hogy most nem eshet semmi baja, és míg alszik, addig nyugodtan lerendezhetem a két jómadarat, akik ilyen helyzetbe kergették őt.
Utolsó pillantást vetettem rá, és illatával az orromban kifordultam az ajtón.
- Jasper - hallottam meg Emmett aggódó hangját a hátam mögül.
- Mit akarsz?- vágtam hozzá, kicsit durvábban, mint terveztem. Emmett nem tehetett semmiről, éreztem, hogy mennyire aggódik… persze nem Audrey miatt.
- Ne haragudj Rose-ra! Ő csak jót akart… - kezdett bele a magyarázatába.
- Emmett, azt hiszem, ezt nem neked kell elintézni… hol vannak? Rosalie! Jacob!- mondtam ki továbbra is normális hangerővel.
- Csak figyelmeztetlek, hogy ne bántsd őt!- próbált fenyegetően szólni hozzám, de nem tudott rám ijeszteni. Tudta, hogy ha nekem ugrana, ő vesztene, hiába erősebb. A tapasztalataim az én malmomra hajtják a vizet.
- Emmett, Rosalie nem kisgyerek, meg tudja magát védeni, nem kell neki személyes testőrség! – próbáltam jobb belátásra bírni.
- De hogyha…!
- Emme! Emme! Emme!! – hirtelen Maggie hangja hallatszott a szobája felől... Valószínűleg meghallotta Emmett hangját, és azért szólongatta őt.
- Megyek kincsem!- kiáltotta, és minden problémáját félretéve rohant be a szobába, boldogan.
Elmosolyodtam rajta, és elindultam a nappali felé.
- Rosalie! Jake! – szóltam ismét.
Mikor beléptem a szobába, már mindketten ott voltak, a család aprajával együtt. Bella épp Nessie-vel a karjában sétált hazafelé. Nessie fáradtan, és álmosan hajtotta anyukája vállára a fejét. Esme kezét tördelve ült az egyik fotelben, Edward meg a zongora mellett állt és az ablakon bámult kifelé távolodó családja után.
Rosalie a kanapé egyik végében ült, míg Jacob, az ablakban állt és hátat fordítva a családnak ő is bámult kifelé.
- Jake, ülj le!- utasítottam. Egy másodperc erejéig meg se rezdült, aztán, mint a durcás kisfiúk leült a fotel másik végébe. – Köszönöm!
Ami a legjobban bosszantott, hogy egyikőjük sem tanúsított megbánást, nem mondták ki, de elég volt éreznem. Idegesen kezdtem el mászkálni a szobában.
- Jasper, csak nyugalom… kicsikém.
- Esme, nem fogok nekik ugrani. - mély levegőt vettem, hogy ne tegyem az ellenkezőjét az állításomnak - Csak elmondom a véleményemet!
- Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez történt. Bíztam benne, hogy van annyi eszetek, hogy nem keveritek bele őt ekkora őrültségbe. Mi lett volna, ha valami baja esik? Hónapok óta gyógyszereket kap. Mit csináltatok volna akkor, ha kómába esik vagy valami súlyosabb dolog történik vele? - egy másodpercre összerezzentem a gondolatra. - És miért a legerősebb italt adtátok neki? Egyáltalán mért adtatok neki inni?- A kanapé előtt ide-oda mászkáltam, és egyre hangosabban próbáltam a tudtukra adni mekkora felelőtlenségnek tartom azt, amit műveltek. – Ez hihetetlen, pár órára hagyják itt veletek, erre ez történik! És még biztatjátok is! Ennyire még sosem láttam kifordulni magából, ez, ez… Ne vitatkozzatok velem!- hirtelen megtorpantam, el kellett könyvelnem magamban, hogy az egyszemélyes monológot nem igazán lehet vérre menő vitának titulálni. Nagyot sóhajtottam és nem törődve Esme széles mosolyával, még egy utolsó pillantást vetettem a két bűnösre.
Kerestem Carlisle tekintetét is, de nem láttam rajta semmi jelet, ami arra utalt volna, hogy baj lesz vele.
Valamennyire megnyugodtam.
– Rendben, ami történt, az megtörtént, ha még egyszer, hangsúlyozom, még egyszer történik valami vele, nem leszek ilyen kegyes veletek, és nem csak rátok vonatkozik. Rendben? – jelentőségteljesen ránéztem egyszer Rosalie-ra, majd Jacobra.
- Csak úgy mellékesen, nem tudom, ki miatt itta le magát, de ha ez megnyugtat, akkor persze. - vette fel a legédesebb mosolyát a nővérem.
A mondata egy kicsit szíven ütött, de ami legrosszabb volt benne, hogy igaza volt, hiába hibáztatom őket attól még énmiattam jutott eszébe ez az őrült ötlet. Szólásra nyitottam a számat, hogy mondjak neki még valamit, de meggondoltam magam. Inkább magamat kellett volna szidnom, ezért inkább Edwardhoz fordultam.
- Látták már?- változtattam témát, míg nem volt feltűnő a zavarom.
- Igen - mondta és ellökte magát a zongorától, mint aki csak erre várt. Felteszem, nem a magánszámom miatt maradt itt.
- Emmett! - szólt normál hangerővel Carlisle. Emmett fél perc múlva jelent meg a konyhában, ahol végül gyülekeztünk.
- Bocsánat, csak még befejeztem Maggie-nek a mesét - magyarázkodott, miközben leült Rose mellé.
Edward közben kitette a zsebéből a karperecet és az anyagdarabokat, amiket az erdőben találtunk. Megpróbáltuk megfejteni közösen, hogy mi is állhat a rejtély mögött.
- Szerintem csapda - maradt az álláspontja mellett Edward.
- És ha nem?- kontrázott rá Carlisle.
- Mi másért hagynának nekünk jelet? – nézett jelentőségteljesen az apánkra.
- Az a kislány annyira elhagyatott, kétségbe van esve, és ha mi vagyunk az utolsó reménye? – kérdezte Esme.
- Én nem bíznék meg ennyire bennük. Anya, az a kislány a lehető leglabilisabb szereplője az egésznek – vitatkozott tovább Edward.
- Szerintem meg mindegy, hogy csapda-e. A lényeg, hogy a végén egy nagy bunyó lesz! – állapította meg Emmett, Rosalie gyomron vágta őt.
- Jasper?- nézett rám Carlisle.Mert én eddig csak csöndesen ültem és hallgattam őket.
- Nem tudom. A logika azt diktálja, hogy csapda, de a húga érzéseit követve segítségkérés is lehet – sóhajtva felálltam - De mivel nem tudjuk, hogy mit ábrázol és mit is akar ez jelenteni, addig mindegy is.
A kezembe vettem a kicsi fémdarabot, és a rajta lévő karcolást néztem. Egy apró jel az egész.
- Ez nem madár?- nézett rá összeráncolt szemöldökkel Rosalie.
- Jaj, tegnap ilyet rajzolt Maggie nekem, csak arra azt mondta, hogy egy maci. – jegyezte meg Emmett.
- Biztos egy madár, csak milyen madár, és minek?
- Talán egy….
Közben léptek hangjait hallottuk meg a lépcsőn, és a beszélgetés félbeszakadt.
Audrey
Mióta felébredtem, a fejem kavargott, mintha beszállt volna a fülemen egy légy, és nem találna ki. A halántékom lüktetett, szabályosan hallottam a pulzusomat. És a szégyenkezéstől legszívesebben bebújtam volna a takaró alá és ott is akartam maradni halálomig, de úgy kiszáradt a szám, hogy muszáj volt lemennem.
Óvatosan lépkedtem lefelé a lépcsőn, reménykedve abban, hogy nem vesznek észre. Hiú ábránd. Miért? Miért van az, hogy a filmeken egy görbe este után senki sem emlékszik semmire? Én miért emlékszem mindenre? Bár van egy nagy lila folt a karomon, és nem tudom eldönteni, hogy a polcnak vagy az ajtónak mentem-e neki. De bárcsak egy nagy fehér folt lenne az egész…
Benyitottam a konyhába és azzal a mozdulattal fordultam is vissza. Az egész család ott ült, mint akik trükkösen arra várnak, hogy én mikor jövök le... A szomjammal nem törődve vissza is kanyarodtam volna, de Esme utánam jött és a nyakamba borult.
- Jaj, édesem, hogy vagy?- nézett rám vizsgálóan, mint aki nem tudná, hogy nagyon rosszul.
- Hagyd, majd én megvizsgálom - lépett mellé Carlisle, és egy elemlámpát vett elő a zsebéből. Leültetett egy székbe, és belevilágított a szemembe. Nem szóltam semmit, csak magamban azt kívántam, hogy bárcsak nyílna meg alattam a föld, és süllyednék el jó mélyre.
Felálltam és elindultam a csap felé. Felnyúltam a polcra egy pohárért, de azzal a lendülettel le is vertem egyet.
Jasper mellettem termett, úgy, ahogy a család összes tagja szokott, ha valamit elbénázok vagy Maggie önt ki valamit, és esés közben elkapta a poharat, mielőtt még több száz apró kis darabra tört volna szét.
- Jól vagy?- kérdezte aggódva, mikor átadta a zsákmányt.
- Ühüm….- motyogtam és engedtem magamnak egy pohár hideg vizet, miközben próbáltam kerülni a pillantását.
Annyira lefoglalt, hogy a hajam mögé bújjak és ne figyeljek semmire, hogy csak kifelé menet vettem észre, hogy Emmett az asztalt verve hahotázik. Nagy hibámra megtorpantam előtte és a nevetés mellé, még hozzáfűzést is kaptam.
- Hát kisanyám…- kezdte miközben elfojtott egy újabb kacaj hullámot. - Tudod, Bella nagyokat tudott esni, valamikor a lépcsőről, vagy a saját lábában. De a tegnapi küszöbös alakításod, überelte az összes esését – jelentette ki továbbra is kacagva.
Ennél a pontnál vettem fel a nyúlcipőmet, és maradék méltóságomat megtartva kisprinteltem a konyhából, imádkozva azért, hogy ne essek hasra. Még a lépcsőhöz érve hallottam egy csattanást és, hogy Edward és Jasper egyszerre kiáltják Emmett nevét.
Már majdnem fellélegeztem, mikor a szobám ajtajához értem. Mikor viszont be akartam csukni az ajtót, valamibe beleütköztem.
Rosalie állt az ajtón kívül, és berakta a résbe a lábát, mielőtt becsuktam volna.
- Nincs déja vu érzésed?- mosolyodott el. Valóban volt már egy hasonló esetünk csak akkor az én lábamat csukták be, most meg maximum az ajtó törne darabokra.
- Bejöhetek?- kérdezte lágyan.
Megadóan engedtem, hogy bejöjjön az ajtómon, és levágtam magamat az ágyamba. Csak akkor vettem észre, hogy a lent hagyott poharamat és egy kancsó vizet hozott magával. Szó nélkül töltött nekem és átadta a poharat.
Hosszúra nyúlt csönd után végül megszólalt
- Hidd el, Emmett előbb utóbb elfelejti – próbált biztatni.
- Elfelejti… Ezt ugye, te sem gondolod komolyan?- utaltam a tökéletes memóriájukra.
- Akkor is egy idő után már nem lesz neki újdonság – kontrázott.
- Mert én olyan iszákos vagyok - hajtottam le a fejemet szégyenemben.
Sosem gondoltam volna, hogy egy jónak tűnő, de rosszul sikerült estével ennyire megbélyegzem magamat.
- Nem! Nem így értettem, bocsánat - államnál fogva feljebb emelte a fejemet. - Sajnálom, hogy most rosszul érzed magad.
Nem mertem a szemébe nézni, mert bár ő is megvédett, de még mindig nagyon szégyelltem magam.
- Audrey, én mondom neked, hogy van jó oldala is a tegnap estének - mosolyodott el.
- Mégis mi a jó ebben? – néztem rá kétkedve. Mégis mire gondol? Jó, hogy volt egy vidám estéje a család többi tagjának?
- Audrey, te nem láttad Jaspert, hogy milyen dühös volt, hogy mennyire féltett téged, mennyire szégyellte még saját magát is.
- Magát? Miért? – néztem a szemébe meglepődve. Egy széles mosolyt kaptam válaszul
- Nem miatta jutott eszedbe, hogy iszol? Nem a fájdalmad akartad elfelejteni? Audrey, Jasper nem hülye, tudja, nagyon jól, hogy ő is épp annyira hibás, mint a bolhás, vagy én, akik hagytuk, hogy kicsit elfejtsd a dolgokat - bizonygatta.
Muszáj volt elmosolyodnom a megjegyzésén. Valahol a szívem mélyén nagyon örültem neki, hogy ezt váltottam ki Jasperből, másrészt pedig jó volt megint két szónál többet beszélgetni Rosalie-val.
- Most mit csináljak?- kérdeztem őt, valami megoldást keresve, mert jelen pillanatban semmi ötletem nem volt, hogy javítsak Jasperrel való kapcsolatomon. Az egy dolog volt, hogy hazajött és itt vagyunk egy házban, de nem tudtam, mit is tehetnék ezen felül.
- Várj, majd minden rendben lesz – közölte egyszerűen.
- Nem kellene beszélnem vele?- néztem rá kérdőn.
- Dehogyis. Majd jönni fog. Várd meg őt, úgyis beszélni fog veled. Audrey, szeret téged - az utolsó szavakat már csak suttogta, nehogy lent meghallják. - Nagyon- nagyon szeret. Csak várj türelmesen. Már nekem is sikerült beletörődnöm ebbe - mondta annyira halkan, hogy épphogy sikerült leolvasnom a szájáról. Talán épp ezért, hogy biztosan jól értettem-e, kérdeztem vissza.
- Miért nem ellenzed? – bár utána a nyelvemre is haraptam, mert nem akartam fokozni az indulatokat.
- Elleneztem, de Alice halála óta először látom a bátyám szemében a csillogást, a féltést. Miért harcoljak olyan ellen, ami ellen nem lehet? Bella és Edward is elég makacsok voltak ahhoz, hogy ne hallgassanak rám. Úgy látszik ez valami újfajta őrület – húzta el a száját. - Audrey én csak reménykedni tudok, hogy mindketten jól jöttök ki ebből a kapcsolatból. Ha pedig nem… akkor én előre megmondtam – állt fel egy lendülettel és az ajtóhoz lépett.
Kérdőn néztem rá.
- Vendégeink jönnek - mondta és széles mosollyal kinyitotta az ajtót.
-… megmondtam, hogy nem szaladgálhatsz a folyosón pizsamában. Meg fogsz fázni!- kiáltotta Seth, mikor Maggie az ajtó elé ért és boldogan beleugrott Rosalie ölébe.
- Hát fölébredtél kincsem?- mosolygott rá ragyogó szemmel Rose.
- Föl! – vigyorgott Mag. Ekkor látott meg engem is. – Ódjiii!!! Olvassunk!
- Hát tudod, ha felöltözöl, akkor lehet róla szó. Jó?
- Jójójó!- kiáltotta boldogan. - Föjöltözök, és utána elolvasod a jumos sütis mesét!!!
- Rendben- szűrtem ki a fogaim között, miközben próbáltam nem törődni Seth és Rose elfojtott vigyorával.
Jasper
- … és akkor a kiselefánt odament a kislányhoz, és együtt dobálták a patakba a kavicsokat, nagyokat nevetve. A kiselefánt mamája meg nagyon boldog volt, hogy új barátot talált az ő pici porontya…- hallottam a hangját Maggie szobájából.
Ez volt a negyedik kitalált mese, amit rögtönzött Maggie-nek még elalvás előtt. Ezúttal viszont a kicsi tényleg álomba szenderült. Hallottam, ahogyan néhány perc múlva betakargatja, és becsukja maga után a gyerekszoba ajtaját.
Tudtam, hogy most kell a tettek mezejére lépnem. Vagyis megpróbálnom beszélni vele. Egész délelőtt, ha nem a hangját hallgattam, akkor számos monológot találtam ki, ami elég meggyőző lehet mindkettőnk számára, és lepecsételheti a még el sem kezdődött kapcsolatunkat, véglegesen. De egyiket sem találtam elég meggyőzőnek, még magamat sem győztem meg vele, nemhogy őt…
Néhány másodperc alatt a folyosóra értem. Ez idő alatt épphogy elért a szobája ajtajáig. Először észre sem vette a jelenlétemet, de mikor közelebb sétáltam hozzá – emberi tempóban – hirtelen megakadt rajtam a szeme. Gyorsan elkapta a tekintetét, és szoborrá dermedt ijedtében. Hallottam, milyen gyorsan kezd el verni a szíve.
- Beszélhetnénk? – kérdeztem végül, tömören. Nem bírt megszólalni, csak egy gyors bólintásra futotta tőle, arra is néhány másodperccel később. Nem tudtam elképzelni, hogy azért ilyen, mert szégyelli magát, vagy még mindig nem tudja hova tenni a jelenlétemet.
Beléptünk a szobájába. Nyitva hagyta maga után az ajtót. Elsétált az ablakig, és tétován megállt.
- Hogy vagy? – tettem fel a lehető legfeleslegesebb kérdést, amit ebben a helyzetben kérdezhettem. Mindenesetre valóban kíváncsi voltam arra, hogy hogy van.
- Ezt már ma egyszer kérdezted – mondta tömören. - Megvagyok, ahhoz képest - egészítette ki.
Ezután hosszúra nyúlt csend következett. Én még mindig az ajtónál álltam, ő pedig csak bámult ki a fehérségre.
- Audrey, én annyira… - kezdtem.
- Annyira örülök, hogy…- mondta ő is ugyanabban a pillanatban, mikor én megszólaltam.
Mindketten megtorpantunk. Mióta beléptem a szobájába most nézett rám először hatalmas szemeivel.
- Mo-Mondd csak… - dadogta.
- Elnézést, folytasd…- sikerült ismét egyszerre beszélnünk.
- Nem, mondd nyugodtan – mondta zavartan.
- A hölgyeké az elsőbbség - kontráztam.
- Kérlek, mondd előbb te - nézett rám, szinte könyörgően.
Mély levegőt vettem, és próbáltam összeszedni a gondolataimat. – Audrey, gondolkoztam. Ami történt… nem csak tegnap, hanem tegnapelőtt… én… - vámpírként élek már több száz éve, de minden érzés egyszerre akart kitörni belőlem. Csakhogy néhány érzést épp nem akartam kimondani. Nem szabad.
- Te?- nézett rám biztatóan, egy fél perc hallgatás után.
- Először is bocsánatot szeretnék kérni tőled. Mindenért. Az én hibám. Sajnálom. – fogalmaztam egyre rövidebb mondatokban.
Várt. Már nem nézett rám, hanem ismét a tájat pásztázta, de tudtam, hogy figyel.
- Nem fogok elmenni többet - hallottam hogy sóhajt egyet, de hirtelen nem tudtam hova tenni a gesztust. Talán arra várt, hogy ismét elmegyek, vagy megkönnyebbült, hogy úgy döntöttem maradok. – Viszont jobbnak látom, ha tartjuk a távolságot. Legfőképpen miattad.
- Jasper nem értelek! – szakított félbe. Ránéztem, a szeme izzott. – Azt hittem ezt már tisztáztuk.
- Audrey, én…
- Nem, végighallgatsz. Nagyon gyerekes, ahogyan viselkedsz. Te vagy a nagy érző, gratulálok. Ennyire nem figyelsz rám? – Dehogynem figyelek, megrendíttetek a szavai - Jasper, tudom, hogy mennyire nehéz neked ez az egész, de nem hagyom, hogy levegőnek nézz, érted? Nem. Hagyom.
- Audrey, ezt nem érted.
- De nagyon is értem - erősködött.
- Audrey, már akkor is veszélyes vagyok rád, ha csak miattam csinálsz valamit. Én…én… Nem tudod milyen érzés nekem ez.
- Jasper erős vagy, nem fogsz megölni. Ebben biztos vagyok.
- Ha csak ez lenne a legnagyobb bajom, talán engednék a kísértésnek. De Audrey, csak négy hónapja, hogy Alice meghalt. Négy hónap alatt nem találhatok helyette mást. Ez… Ez annyira bonyolult. Én szerettem őt.
- És ő is szeretett téged.
- Épp ez, ami bonyolítja a dolgot. Azzal, hogy engedek neked, tulajdonképpen az ő emlékét sértem meg vele. Nem szabadna mást szeretnem, Audrey. Túlságosan igazságtalan az egész. – Félbe akart szakítani, de felemeltem a kezem, hogy jelezzem, szeretném bejezni. – Az már csak hab a tortán, hogy egy gyenge pillanatomban megölhetlek. De te sem szerethetsz olyat, aki elfelejtette a volt, halott felesége emlékét ilyen rövid idő alatt.
- Jazz, mindenki tudja, hogy nem felejtetted el őt - tiltakozott.
- De nagyon gonosznak érzem magam, Audrey - suttogtam lehunyt szemmel.
- Nem vagy az! Alice megérti, tudom.
- Hogyan érthetné meg? – hitetlenkedtem.
- Mert mondta. Ő mondta. – suttogta nagyon halkan.
- Tessék?
- Jasper én tegnapelőtt este, mikor elmentél vele álmodtam, úgy, mint két hónapja. Tudom, hogy hihetetlen az egész, és hogy a halottak nem szoktak megjelenni az emberek álmában, de Alice megjelent.
Kitágult szemekkel néztem rá. Hihetetlen volt az egész, amit mondott. Nem értettem, miért mond ilyeneket.
- Jasper, kérlek, higgy nekem. Alice azt mondta legutóbb, hogy nem haragszik rád, és hogy így kellett lennie. Nem csak egy nagy ő van az életben. Azzal, hogy meghalt, egymást tettük olyanná, amilyenek most vagyunk. Jasper, én nem hazudok. Kérlek, ne nézz rám így – mondta suttogva. Könnyek jelentek meg a szemében.
A düh, és a kétségbeesés őrült tempóval áradt végig a testemen. Nem értetem, hogy miért mond ilyeneket. Ez lehetetlen volt, csak ez az egy szó visszhangzott a fejemben újra és újra. Lehetetlen. Lehetetlen. Belenéztem a szemeibe. Lassan csordogáltak le a könnyei az arcán. Ijedten nézett rám. Csak most döbbentem rá, hogy a földön ülök, és vicsorgok rá. Beletemettem az arcom a kezembe és próbáltam valami értelmet keresni a szavaiban. Nem, nem lehet. Alice nem mondana ilyet. Alice nem. Ő… az álmában. Nem. Ez nem hihetetlen… ez… Gondolataim olyan kuszák voltak, hogy nem tudtam kiutat találni közülük.
Nem hallottam, mikor lépett oda hozzám, annyira a gondolataimmal voltam elfoglalva. Csak azt vettem észre, hogy leguggolt mellém. Hozzáért az arcomhoz.
- Jasper, én nem hazudok – aztán hirtelen éreztem az érzéseit. – Alice megjelent álmomban, és tudja, hogy szereted, de nem kell szégyellned magadat amiatt, hogy talán engem is. – Nem éreztem hazugságot a szívében. Csak kétségeket. Felőlem. Kétséget afelől, hogy szeretem. A lehető legegyszerűbben és legkönnyebben bizonyította be, hogy igazat mond.
Egyszerre mély hálával tartoztam minkét nő iránt. Alice-nek azért, mert bár tudtam, hogy csak közvetetten is, de elengedett. Audrey-nak pedig azért, hogy bízik bennem, és szeret.
Mert nem csak az őszinteséget éreztem, mikor ott térdeltünk a padlón, hanem a feltétlen szerelmet is.
Letöröltem az ujjaimmal a könnyeit, ő pedig belebújt a tenyerembe az arcával.
Szia Truska!
VálaszTörlésIgaz, hogy nagyon vártuk a folytatást, de megérte! Nagyon megható rész lett!
Jasper érzéseitől kicsit kezdek bepörögni, a bizonytalansága megőrjít! Remélem, most végre belátja, hogy nincs miért ellenállni az érzéseinek és elengedheti Alicet! Talán ha más is álmodna vele, jobban elhinné és megértené! De tekintve, hogy a vámpírok nem alszanak... (kivéve a félvámpírok!)!
Rose viselkedése meglepett, de nagyon örültem neki! Szerintem Jaspernek is megkönnyíti a helyzetét, ha tudja, hogy a család elfogadta A-t és a kapcsolatukat...
Nagyon bízok benne, hogy a Chloe által hátrahagyott jeleket nem teszik félre és megpróbálnak segíteni neki!
Én is láttam, hogy kevés kommentet kaptál, de kérlek ne felejtsd el, hogy páran hűségesen várunk rád és ez is több a semminél, nem?
Egy nagy kalappal a szóbelikhez!!!
Puszi: Gabriella
Szia Truska! Annyira boldog voltam, mikor megláttam, hogy van új fejezet! Komolyan! Elég sok fanfic-et olvasok, de a Tied a kedvencem, és ezt nem "csak úgy" mondom. Tetszik ez a rész is! nagyon jól kigondoltad, hogy Audrey megmutatta, hogy nem hazudik. Ez nekem tutira eszembe sem jutott volna.
VálaszTörlésBár tudom, hogy nem annyira jó, ha egy ember több hsz-t ír, én egyfolytában bombázni foglak!
Ja... és Rose... nagyon kedves lett! Lassan kerítő lesz! Jót tett Audreynak, hogy beszéltek.
Várom a következőt!
Legyen nagyon szép hétvégéd! Puszi, Orsi
Jajj,végre,végre.:)))
VálaszTörlésMár alig vártam a folytatást. Szuper lett. Remélem most már Jasper nem állít akadályt a dolgoknak és végre együtt lesznek.
Alig várom a követekező fejezetet!
Szia Truska!
VálaszTörlésNagyon, nagyon jó lett! A vége pedig megható, és szép. Örültem neki, mikor felnéztem és megláttam, hogy van friss. Gratulálok az érettségidhez és a fejihez is.
Üdv.: Rozi
Szia!
VálaszTörlésEzért érdemes volt várni. Nagyon csodálatos lett, Gratula!
Annyira jó volna, ha más végre nem kínoznák magukat és összejönnének :)
Annyira összeillenek, szinte tökéletesek. Vajon elhiszi végre, hogy Audery igazat mond Alicevel kapcsolatban? Jó volna...
Várom a kövit.
Puszi: Join
Szia!
VálaszTörlésVégre kezdenek jól alakulni a dolgok, Rose is hajlandó megbékélni a helyzettel,és Jasper is elhitte, hogy Alice elengedi. Tetszett a konyhai jelenet is, vicces volt. Jó, hogy több őszinte párbeszéd is volt a szereplők között, nem hallgatták el az igazi érzéseiket, gondolataikat.
Puszi:Dianne
Szia Truska!
VálaszTörlésHosszú várakozás után végre megint itt vagy közöttünk:) A mostani rész mint mindig nagyon jó lett! Nekem az tetszett benne a legjobban hogy végre Rose is elfogadja Audrey-t, de arra nem számítottam hogy Jasper megint felhozza az Alice-es témát... pedig azt hittem hogy már megbékélt vele hogy ő nincs(jó nem azt mondom hogy 1-2-re felejtse el csak...na:))
De mindegy már nagyon várom hogy jobban összejöjjenek és várom a frisset!
szia adri
Hello!
VálaszTörlésNagyon jó lett a fejezet, már alig vártam hogy írjál.
Remélem, hogy végre összejon az Audrey és a Jasper.
Rose teljesen meglepett, hogy milyen kedves volt Audreyval, és hogy végre elfogadja a kapcsolatukat.
Meglepett, hogy a Jasper előhozakosott az Alice témával, de remélem, hogy mostmár elengedi Alicet, és boldog lesz A.-val, már itt lenne az ideje.
Kíváncsi vagyok hogy a Chloe által hátra hagyott jelekkel mi lesz.
Már nagyon várom a folytatást, remélem hamar lesz.
Puszi Selena
Szia Truska!
VálaszTörlésRégóta olvasom a történeted, de csak most szántam magam a vélemény írásra. Annyira fantasztikus ez az egész! Hihetetlen, hogy ennyi mindent kihoztál Jasper karakteréből! Nagyon tetszett ez az újabb rész is. Talán végre elfogadja a szerelmet és nem érzi bűnnek, tehernek, ami elől el kell menekülnie. Nekem alapból Jasper az egyik kedven szereplőm és nagyon örültem, amikor rátaláltam a történetedre! Ahogy bonyolítod a szálakat, az se semmi! Ahogy a szereplők ráébrednek a valódi érzéseikre! Amikor Audrey leitta magát egy pasiért, az olyan tipikusan emberi dolog volt, csak furcsa, mert általában a férfiak csinálják ezt, de teljesen érthető. A szenvedést valamivel tompítani kell, és az sem utolsó, hogy ilyenkor kicsit bátrabbak és őszinték vagyunk.
Tetszett Rosalie hozzáállása is. Igazán kedves vámpír lett!
Amikor a fejezet végéhez értem, pont egy nagyon szép számot hallgattam, ami annyira passzolt az eseményekhez.Lehet, hogy túlságosan szentimentális vagyok, de ez most nagyon ütött. Láttam magam előtt az egész jelenetet. Ahogy ott ül a földön Jasper, kétségbeesve, dühöngve a hallottaktól,Audrey pedig, aki már mer küzdeni érte, nem fél kimondani a gondolatait. Remélem, Jasper sem menekül el a valódi érzései elől és nem bújik a gyásza mögé. El kell fogadnia a saját érzéseit! Ezt nem manipulálhatja, mint másokét, nem fojthatja el! Szeretem ezeket a szereplőket és bízom benne, hogy jóra fordul a sorsuk.
Chloet nagyon sajnálom. Jó lenne, ha meg tudnák menteni. Talán képes lesz megváltozni, elfogadni és nem gyűlölni, mert szerintem ő valahol szereti a testvérét és arra vágyik, hogy megmentsék ebből a helyzetből. Családra van szüksége, ahol elfogadják, ahova tartozhat.
Annyit még a végére: jó lenne, ha egy igazi szerelemes csókkal kezdődne az új fejezet, amit már nagyon-nagyon várok!
Köszönettel: Tinkerbelle
Szia Truska!
VálaszTörlésTeljes mértékben megérte várni a fejezetre! Nagyon jó lett! A váltott szemszöget nem igazán szeretem, ezt be kell vallanom, ha őszinte akarok lenni, de te ebből is a legjobbat hoztad ki, szóval erre is csak anyit tudok mondani, hogy nagyon tetszett:D (viszont annak azért örülök hogy nem viszed túlzásba a sok váltott szemszöget, és mindig főszereplőkéből írsz, szóval köszönöm:)) Végreee! Jasper már nem áll elen annyira:D Ennek örlük:D és nagyon jó hogy Audrey érzéseiből olvasta ki hogy igazat mondd. ez olyan...nem is tudom, olyan érzelmes volt, és jó volt olvasni, hogyan változnak egyik pilanatról a másikra:D
csak így tovább:D remélem sikerült az érettségi:D puszi: Lou:)
Hali!
VálaszTörlésNem baj, h sokáig kellett várni, hiszen megmondtad, h miért nem írsz és nem csak úgy eltűntél. Remélem megérte és sikerült az érettségi meg a hátralévő része.
Am tetszett, csak olyan hulla vok, h nem tom megfogalmazni amit gondolok. Majd esetleg később.
Pusz
Szia!
VálaszTörlésBár az én véleményemet már olvastad, gondoltam, azért ide is beírom.
Szuper lett ez a rész is, élvezet volt olvasni. :)
Tetszett, hogy váltott szemszögű ez a rész, így beleláthatunk mindkét főhősünk gondolataiba. Az elején annyira aranyos volt Jasper, ahogy nekiesett Jacobéknak, és csak lassan esett le neki, hogy nem is vitatkoznak vele. :) Nagyon tetszett Rosalie visszavágása, hogy azt is nézze, ki miatt itta le magát Audrey... Telitalálat volt, amivel Jasper se nagyon tudott mit kezdeni.
Jó, hogy szóba kerültek Chloe hátrahagyott tárgyai is. Nem is gondoltam volna, hogy Cullenék csapdának hiszik majd, de az ő szemszögükből nézve teljesen érthető álláspont. Emett reakciója nagyon találó volt, meg a többieké is: Edward, ahogy aggódik, Esme, ahogy együttérez a lánnyal... Újabb infó, hogy Chloe karcolt is valamit a karkötőbe, egy újabb rejtély, amin lehet agyalni. (Közben visszaolvastam, nem is új infó, már írtad, amikor megtalálták, hogy bele van karcolva valami, csak én nem emlékeztem...) Mit akarhat üzenni egy madárral (ha tényleg madár)? Remélem, hogy időben rájönnek és tudnak rajta segíteni.
Aztán lejön Audrey: érthető, hogy zavarban van, és ezt nagyon jól vissza is adod. A családtagok viszont megértőek vele. Emett persze nem bírja ki, hogy ne viccelődjön rajta, elhiszem, hogy ez pláne kínosan érinti szegény lányt. Jó ötlet, hogy nem egyből Jasper megy utána, hanem Rosalie, és külön tetszett, hogy ismétlődik a szituáció, csak felcserélt szereplőkkel. Rosalie egész szerethető nálad. :) És olyan jó, hogy ő is elfogadta az Audrey-Jasper párost és még bíztatja is Audrey-t. :)
És a vége, amikor Jasper végre rászánja magát, hogy beszéljenek (ez is tetszett, hogy még vívódik egy ideig, de magát se igazán tudja meggyőzni.) Annyira aranyos, amikor kétszer is egyszerre szólalnak meg. :) Ezt írásban elég nehéz jól érzékeltetni, de te jól megoldottad. :) És a végén a beszélgetésük... Á, nagyon ügyesen megírtad. Audrey megint talpraesett, hogy nem hagyja magát lerázni, Jasper meg először dühös, aztán csak elfogadja a helyzetet... És a lezáró képet is nagyon eltaláltad, ahogy Audrey Jasper tenyerébe hajtja a fejét...
Egy komoly hibája van ennek a fejezetnek. ITT ABBAHAGYNI?!?!?! :):):) Na jó, tudom, hogy valahol muszáj, és ahhoz képest, hogy ott is megszakíthattad volna, hogy Jasper még elutasító, egész rendes voltál. Azért várom nagyon a folytatást, remélem, hogy Audrey-nak sikerült mostmár maradéktalanul meggyőzni Jaspert, hogy érdemes megpróbálniuk. Akkor se lesz teljesen problémamentes a kapcsolatuk, ebben biztos vagyok... :)
Puszi:
Kata
Szia!
VálaszTörlésNagyon örülök a frissítésnek, megérte várni! Tetszett Jasper egyszemélyes vitája, nagyon aranyos volt. Emmett szokás szerint alkotott, de így szeretjük. Amikor Jasperrel beszélt, Rose érdekében és meghallotta, hogy Magie hívja…hát az haláli volt. Eltudom képzelni azt az átszellemült arckifejezést, mikor mindenről elfeledkezik és rohan hozzá. Nagyon tetszik, hogy ennyire szereti Maggie-t. Bár ki ne szeretné? Emmett megjegyzése Maggie rajzáról tetszett. Nagyon jó volt látni- illetve olvasni, hogy Rose mennyit változott az idők folyamán. Megmaradt a cinizmusa, de megmutatta már párszor, hogy milyen is az igaz énje, amit mélyen elnyom magában, hogy ne láthassa más. Jó ötletnek találtam, hogy Rose beszélt először Audrey-val. Az ajtós jelenet is nagyon tetszett, hogy visszautáltál a korábbi, hasonló helyzetre.
Chloe tárgyaival kapcsolatban csak elméleteim vannak, de nem tudom, mire jutnak majd ebben a kérdésben. A karperecén a madár a szabadságot akarja jelképezni, nem? Szeretne végre szabad lenni, és nem akar Gregory-éktől függni, erre akart utalni. Reménykedik benne, hátha megértik majd és segítenek neki. Ha a karperec utal egyáltalán valamire, nem csak nyom, akkor Bella vagy Audrey lenne az, aki rájönne a megfejtésre. Szerintem ők ketten azok, akik ilyenkor a leghiggadtabbak és nekik nincs előítéletük Chloé-val szemben. Vagy Audrey-nak valamilyen okból kifolyólag van egy ilyen karperece, amit az apjától kapott, bár ezt kétlem. Bár megértem Cullen-éket, hogy nem bíznak meg Chloe-ban teljesen, de reménykedem benne, hogy rendbe jön minden vele is, mert igazán szimpatikus.
Tetszik, hogy Audrey ilyen erős, és nem hagyja, hogy Jasper véget vessen a közöttük kialakuló kapcsolatnak. Nem olyan, mint Bella a 2. részben, harcolni fog Jasperért ha kell.
Nagyon jó fejezet lett! Nyugodj meg, nem estél ki a gyakorlatból!:)
Üdv: Buffy
Szia Truska! Első BOMBA! :) Újra és újra olvaslak! nagyon tetszik az egész fanfic! Várom már az új fejit! Puszi, Orsi
VálaszTörlésSzia Truska,
VálaszTörlésmint említetted te is, rég volt folytatás és mikor ma megláttam hogy van kövi szinte el sem hittem XD aztán elolvastam a fejit és imádom annyira jó lett meg érte várni rá (és ezt nem csak úgy mondom hogy puncsoljak :P) amikor Jasper kiakadt (mind a 2x)ott annyira édes volt jaj és Rose is nagyon jó benyomást tett rám Emmett pedig hozta a formáját XD szóval tőmören nagyon szupi lett úgyhogy várom a kövit
Puszi Szandi
Szia mit is írhatnék ,a többiek mindent le írtak ami lényeges és igaz meg minden érted ,akkor minek ismételjem ,a másik hogy én nem tudom olyan jól megfogalmazni amit akarok mondani ,ami a lényeg ami jó az jó és pont .na nem hablatyolok tovább puszi mindenkinek Böbe
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésHát mint már az előttem szólók is mondták azaz írták nagyon örülünk hogy újra itt vagy és megleptél minket egy friss fejivel ami nem mellesleg nagyon jól sikerült. Nagyon tetszik ahogy az írásaidban kitudod fejezni azt a sok érzelmet úgy hogy azt az olvasó is áttudja élni teljes mértékben:) Hát igen már én is várom hogy Jasper és Adrey összejöjjenek vagy legalábbis még egy csók elcsattanjon köztük!!!:)
Cloe-e meg remélem hogy megmentik és talál magának valakit akivel boldog lehet mint pl.egy farkast vagy csak épp egy arra kolbászoló VEGA vámpírt:), bár ha meg meghalna akkor meg fokozná a drámai hatást a töriben. Na de mindegy, már várom a frisset mert nagyon olvasni szeretném!!*vágyakozószemekkelnézz*
szia rena001
Szia!
VálaszTörlésTetszett az új fejezet, Jacob durcáján, meg a bolhás kifejezésen fel is röhögtem.
Meglepő, hogy Rosalie melléjük áll, de jó így, végre nem olyan rideg. :)
Emmettnek szerezz egy gyereket, kell neki, én látom. XD
Az az érzésem, hogy Jasper csak lassan fog nyitni Audrey felé, de most már talán tényleg lép valamit az ügyben. Be kell látnia, hogy nem ellenkezhet a végtelenségig.
Tényleg jó rész lett!
Pusza
Chi
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszönöm az eddigi hozzászólásokat!! Nagyon aranyosak vagytok és lelkesen, hálás vagyok érte!!!
Gabriella: Értem a célzást.:D Hát igazad van az is egy megoldás lenne, de nem hiszem, hogy túl fogom bonyolítani a dolgot. : ) De örülök a megfigyelésednek.:D
Szerintem az már túl unalmas, ha Rose állandóan csak hajtogatja a maga igazát. Attól, hogy kicsit megváltozott a véleménye, még simán lehet ugyanolyan a karaktere.:)
Megnyugtatlak, azok a jelek még elő fognak kerülni, nem hiába találták meg..:) Természetesen! Köszönöm, és mindig jó érzéssel tölt el, hogy tudom, vannak olvasóim, akik mindig minden körülmények között írnak nekem. Igen, több mint a semmi, ez a minden, és hálás vagyok érte.:) Köszönöm! Valamint azt is köszönöm, hogy szavaztál!:D Puszi!
Orsi: Én pedig nem „csak úgy” mondom, hogy nagyon hálás vagyok érte.:) Hát maga az ötlet az utolsó pillanatban jött írás közben, szóval korántsincs minden előre megtervezve! Sőt! A hirtelen ötletek sülnek el a legváratlanabbul.: ) Én nagyon örülni fogok azoknak a bombáknak.:D Szóval, ha van energiád és töltésed hozzá, nosza rajta.:D Sosem kötöttem ki, hogy ki mennyi hsz-t írhat:) Rosalie, mint kerítő? Húha, érdekes lenne, az biztos.:D Neked is szép hétvégét! Köszönöm!
Nikole: Köszönöm! Hát majd kiderül.:D Remélem sikerül aszerint megírnom a következő részt, hogy mindenkinek tetsszen.:D Sietek amennyire, tudok.: )
Rozi: Köszönöm! Megható? Örülök, hogy ilyen érzelmesre sikerült!:) Annak is örülök, hogy örültetek! Köszönöm! Hát még az érettségi szóbeli része hátravan.:D De lassan vége lesz.:D Még egyszer nagyon köszönöm!
Join: Köszönöm.:) Hát ki tudja, talán megkönyörülök rajtuk….Talán nem…:D Sosem lehet tudni.:D De szerintem tetszeni fog.:D Minden kiderül a következő fejezetben.:) Köszönöm még egyszer! puszi
Dianne: Hát ennyi fejezet, meg idő után lassan- nagyon lassan- el kell kezdődni a dolgoknak.:) Egy ilyen családban nehéz is elhallgatni azokat a bizonyos érezéseket.:D Köszönöm! puszi
Adri: Köszönöm! Annyira furcsa, hogy mindannyiótoknak Rosalie megnyilvánulása tetszett. Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikert fog aratni. :D Hát nem hiába hozom fel Jasperrel ezt a témát annyiszor. Tudom, hogy ez az egyetlen ütközési pont, ami esetleg nem tetszhet nektek, szóval ezért hozom fel néhányszor, hogy végérvényesen sikerüljön elfogadtatni a szereplőimmel, és veletek is. :)
Selena: Köszönöm Hát úgy néz ki ez mindenkit meglepett.:D A jeleknek is lesz még jelentőségük később, ígérem.:) Köszönöm a véleményedet.:)
Tinkerbelle: Köszönöm hosszú véleményedet.:) Jobb később, mint soha, remélem mostantól rendszeres lesz:) Köszönöm a kritikád, jó érzés olvasni, hogy ennyi mindenre figyeltek olvasás közben. Örülök, hogy tetszik a Jasper karaktere, ami végül kialakult belőle a történet mostani részére. Tény, hogy elég kevés Jasperrel / Jasperrékkel foglalkozó ficet lehet olvasni, de szerintem nagy lenne a kereslet rá.:D Az érzések nekem mindig is fontosak voltak, sokkal fontosabb , mint bármi más történés.:) Nos igen a lerészegedés… sztem nincs alapvető különbség aközött h most nő issza le magát sokszor vagy férfi. Nem ítélkezni akarok, csak sugallni, hogy az ember ember, és valljuk be, sok örültségre képes.:) Azt az oldalát akartam kihasználni a dolognak valóban, ahogy te is észrevetted. Az őszinteség, és a bátorság jól jött ebben a szituációban.:) Köszönöm!
Melyik számot hallgattad? Csak kíváncsiságból.:) Örülök, hogy ilyen jó összképet kaptál a végéről.:D Nagyon- nagyon örülök neki.:) Igyekszem, hogy minél kielégítőbb, és jobb legyen a végén a sorsuk, az életük.:) De addig még hosszú az út…:D Chloe lelke egy nagyon bonyolult és nehéz világ. Még én sem ismerem pontosan, sőt tud néha meglepetéseket okozni Mindenesetre ki fogom használni a karakter adott jó kis lehetőségeket.:)
Szerelmes csók?:D:D hátőőőőő:D Majd meglátjátok. Remélem az is épp megfelelő lesz nektek, ahogy én gondoltam a következő részt.:) Én köszönöm!
Lou: ): Köszönöm! Túl elfogult vagy! De köszönöm, a kedvességedet. Hidd el váltott szemszögben, írni sem könnyű. Sőt! Mikor az ember már szokna bele, hogy milyen a gondolatmenete az adott szereplőnek, jön a záróvonal és kezdődik az egész előlről :D Hát ez a két főszereplőm van:D Audrey és Jasper, az ő gondolataik a lényeg. Jaspert is csak akkor veszem elő, amikor olyan szituáció van, mikor Audrey nincs ott, vagy az ő gondolatai kellenek valaminek a kibontásához.:) Köszönöm! Örülök, hogy így gondolod! Örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket! Hát én is remélem, hogy jó lesz az érettségi vége…:D Puszi
VálaszTörlésKisildikó: Köszönöm Semmi gond, ne legyen bűntudatod.:) Elhiszem, hogy fáradt vagy! De nyugi, nemsokára vége az iskolának!: ) Köszönöm, hogy írtál.:) Örülök neki, ha esetleg írsz később, annak is örülni fogok, szóval nyugi!:D Puszi
Kata: igen olvastam a véleményedet, de lassúságomból kifolyólag még e-mailben sem válaszoltam, szóval itt fogok válaszolni.:) hm… örülök nagyon! Hogy lejött az a sok gondolat, célzás, érzés, amit az első „felvonásban” akartam közölni. Chloe… No igen. Az ő karaktere a legszámottevőbb az egész történetben. Nagyon rejtélyesre sikerült az egész lány.: Néha még az én dolgomat is megnehezíti. Szóval még bármi lehet, ő a motorja a dolgoknak, meg is fordíthatja a történéseket, vagy el is simíthatja. Majd kiderül: ) A karperec pedig még fontos lesz .:) Előbb-utóbb az is kiderül, hogy mi van rajta..:) Köszönöm.:) Emmett szövege már akkor megvolt, mikor még azt se tudtam eldönteni, hogy Audrey mit iszik.:D Ezt mindenképp ki kellett használni.:D Rosalie pedig.:D Mint mondtam föntebb is, attól hogy változik kicsit a hozzáállás, még lehet karakterhű a személyisége.:) Az ajtós dolog pedig megint hirtelen ötlet volt.:D Úgyhogy talán ezért sült el olyan jól.:D
A vége… Hát az egyszerre szólalástól féltem, hogy nem fog átjönni. Előttem volt a képe, hallottam a szavakat. De leírni más. :D Csak bízni tudtam benne, hogy valamennyire sikerülni fog átadni.:D Ezek szerint sikerült.:) Igen fontos tény, hogy Audrey nem Bella. A szituáció valamelyest hasonló, de ahol tudok eltérítem a dolgokat az eredetihez képest. A zárókép meg nekem is tetszik.:D:D
Jól érezted! Két helyen volt bejelölve a vége, mikor befejeztem a fejezetet.:D Az egyik ez volt, a másik pedig jó néhány bekezdéssel feljebb mikor még nagyon sok irányba fordulhatott volna a dolog. Hát az én dolgom, hogy ne könnyítsem meg senki helyzetét.:D De a soron következő fejezetek is a tetszésetekre lesz, ígérem!.:D Köszi, hogy ide is írtál! Puszi
Buffy: Köszönöm a véleményedet, és köszönöm a gondolataidat.:D Szeretem látni, hogy mit gondolnak mások.:D Köszönöm! No igen, Ki ne szeretné Maget?:D Emmett meg pont alkalmas erre a szerepre. Hiszen Maggie a legvédtelenebb. Egy igazi emberbaba.:D Szóval nem lehet nem szeretni.:D Köszönöm!, én is kaptam már madárhoz hasonló, de macinak készülő rajzokat, szóval ez volt a kiindulópont.:D Bár ki tudja, hogy madár lesz e…:D:D
Örülök, hogy látod, hogy nem változott Rose olyan gyökeresen nagyot. Csak hagyom, hogy néha kedves legyen..:D Ettől még néha cinikus, és olyan mint eddig megszokhattuk.:D De legyen valami új is a lényében, vagy olyan dolog, ami ritkábban jön elő.:) Chloe… hát jó kis ötleteid vannak.:D Nem mondok inkább egyikre se semmit.:D Vannak jó ötleteid… ami nem jelenti azt, hogy az lesz,de jó ötletek. Majd kiderül, amikor ki kell derülnie. De nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem az elméleteidet.:D Ha még van valami ötleted szólj.D: Mindenre kíváncsi vagyok.:D Chloe nagyon befolyásolható lélek, épp ezért nem is bíznak benne. De majd kiderül, hogy mi lesz vele. Örülök, hogy szimpatikus neked.:D Audrey-val már annyi minden történt, hogy megtanult harcolni. Erős jellem a maga módján. Ez még sokat segít majd később is.:) Nagyon örülök, hogy nem estem ki a gyakorlatból, pedig nagyon rossznak éreztem sokadik olvasásra.:) Köszönöm a véleményedet!
Orsi: újra és újra?:D Csak nehogy megunj:D Köszönöm.:D
VálaszTörlésSzandi: Köszönöm.: örömet akartam nektek okozni. Köszönöm,hogy türelmesen vártatok. Köszönöm hogy megosztottad a véleményedet. Örülök, hogy tetszet. Az a sok megnyilvánulás, az a sok apróság,az a sok karakter.:D Én bízom benne, hogy az őszinte véleményeteket írjátok le szóval köszönöm, ha így van.:) Köszönöm hogy írtál: ) Puszi
Böbe: Kérlek, ne érezd úgy, hogy te nem tudnád jól megfogalmazni.:) Minden olvasó más.:) Minden olvasó mást emel ki, más érez a szívéhez közel állónak. Egyáltalán nem bánom, ha többször olvasom h xy jelent tetszett meg ez és ez. Nem baj én örülök neki.:) Szóval ne félj elmondani a véleményedet::D Nekem mindenki véleménye számít, még ha nem tetszik nektek valami, akkor is! Köszönöm, hogy írtál!:)
rena001: Köszönöm! Én nem mindig érzem, hogy mennyire átérezhető, és örülök, hogy igenis átérezhető az, amit át akarok adni.:Dháááát. Türelem rózsát terem, talán nem is olyan sokára.:DChloe…nos majd meglátjuk. : ) farkas?:o Azta:D Micsoda ötlet:D :D:D Ez aranyos.:D Köszönöm az ötleteket.:D mindent a maga idejében.:D Hidd el dráma még lesz rendesen.:D Igyekszem csak a szóbeli rohamosan közeleg… Hidd el alig várom, hogy vége legyen és legálisan, bűntudat nélkül csak az írással foglalkozhassak.:D
Chi: Köszönöm szépen.:) Örülök, hogy megnevettethettelek.: ) XDEmmettnek ott van Maggie:P Vele még jó pár évig ellehet.:D Jasper meg nem olyan reménytelen eset, mint aminek tűnik.:) Köszönöm soraidat! Puszi
Köszönöm, hogy megosztottátok a gondolataitokat! Várom a további okfejtéseket!!!:D Élvezet olvasni.:) remélem elég gyorsan válaszoltam rájuk.:D
és nagyon- nagyon köszönöm!
Puszi, Truska
Szia!
VálaszTörlésJó lett ez a fejezet is (mint az összes többi). Leginkább azok a részek, ahol Emmett és Rosalie szerepel. Nem hiszem, hogy Rosalie esetében ne lennél hű a karakterhez. Miért kéne teljesen egysíkú személyiségnek lennie?
Tanulj csak nyugodtan, most ennek van itt az ideje. Ki ne értené meg? Nekem például kifejezetten szimpatikus, hogy céljaid vannak, nem is kicsik, és teszel is értük.
Szia
Andi
szia oké most lesz a szóbelid /egy kalappal/ de nem írtad vagy elkerülte a figyelmemet hová tovább én nagyon kíváncsi lennék rá na hagylak tanulni üdv böbe
VálaszTörlésSzia Truska!Gondolok Rád, egy nagy kalappal Neked!Várom a folytatást is.Puszi:Orsi
VálaszTörlésSzia Truska!Hogy ment?Tùl vagy rajtuk?Puszi:Orsi
VálaszTörlésSzia Truska!
VálaszTörlésVan nálam egy díj a számodra, nézz be hozzám! :)
Puszi: Gabriella