Az őrület határán ( Jasper szemszöge)
Nem tudtam reálisan gondolkodni, mintha kikapcsolták volna azt a részemet, amivel mindig minden helyzetben megoldást tudok találni. Mintha a stratéga soha sem létezett volna. Két érzelem tombolt bennem szüntelen. Az egyik felem aggódott. Életem egyik legnehezebb döntése volt, hogy otthagytam őt a házban. A másik részem pedig el akarta kapni őket, véget akart vetni ennek az egész bosszúhadjáratnak. Nyugalmat akart. Audrey-val.
A szőkét, Tracyt több oldalról igyekeztük bekeríteni, de valahogy mindig kicsúszott a kezeink közül. Időközben csatlakoztak hozzánk Carlisle-ék és Edwardék, ők a másik kettő nyomát üldözték. Az erdőben a tűz alábbhagyott. Minden bizonnyal nem akartak még nagyobb feltűnést kelteni. Csak figyelemelterelés volt Gregoryék részéről, és talán figyelmeztetés is, hogy jobb lesz velük vigyázni.
Tracy a tenger felé vette az irányt, majd egy meredek szakadék szélén megtorpant, és egyenesen rám szegezte a tekintetét.
- Úgyis késő! – kiáltotta felém, mikor közelíteni kezdtünk felé.
- Neked, babám, valóban késő! – helyeselt mellőlem Emmett.
- Nem erre gondoltam – nevetett fel a nő. - Szerintem a lány már halott - jelentette ki könnyedén.
- Nem értem, miről beszél.
- Arról, hogy amíg velem foglalkoztatok, a többiek elkapták a lányt. Gregory mérges rá. Nem hinném, hogy engedi, hogy túlélje.
- Hazudik – köpte Emmett. – Jasper, csak azt akarja, hogy szabadon engedjük őt, hogy megléphessenek.
- Nem hazudok – kiáltotta a nő. - Annyira meg akartátok védeni, hogy arra nem is gondoltatok, hogy ez lesz a csapdája. Most én innen leugrok, és utánam jöhettek, de ne feledjétek, hogy a lány már Gregorynál van! – mosolygott. Annyira magabiztos volt és öntelt, hogy egy pillanatra sem kételkedtem a szavaiban.
- Maggie! - kiáltott fel Emmett, látva döbbent arckifejezésemet. Ő is rájött, hogy ez nem vicc, halálosan komoly.
- Pápá, fiúkák! – intett felénk és levetette magát a mélybe.
Emmettel sarkon fordulva rohantunk a ház felé vissza. Útközben megéreztem Edwardék illatát.
- Csapda volt! – erősítette meg ő is Tracy szavait. – A nyom hamis volt! – utalt a másik kettő illatára az erdőben. Gondolhattam volna… a régi Jasper nem hagyta volna ki ezt a lehetőségek közül… a régi Jasper nem hagyta volna, hogy idáig fajuljanak a dolgok. – Van még valami -folytatta Edward. – A farkasoknak körülbelül fél órája megszakadt a kapcsolata Seth-tel – mondta ki végül.
Ekkor már tudtam, hogy nincsen semmi esély arra, hogy esetleg ez csak egy rossz vicc, és Audrey-nak semmi baja sem lesz. Gyorsítottam a tempón, hogy minél előbb behozzuk a lemaradást. Az orrunknál fogva vezettek minket, olyan messzire csalva a háztól, hogy hosszú percekig tartott, míg bejutottunk a forksi erdő területére.
Ha a szívem még élt volna, biztos vagyok benne, hogy a torkomban dobogott volna. Eddig is aggódtam, de a lehetőség, hogy valami baja esik, egyszerűen megrémített. Az pedig, hogy nem gyanítottam a csapdát, még nagyobb bűntudatra ösztökélt. Hiszen annyira nyilvánvaló volt, hogy mit akartak elérni… Annyira…
Két percnyire a háztól megéreztük a szagukat. Éktelen sikoltás szűrődött át a fémlemezeken. Az ő hangja volt. Szenvedett… de még élt… Déja vu érzésem volt. Alig néhány hónappal ezelőtt ugyanez történt. Féltem, hogy most későn fogok érkezni, hogy most nem lesz szerencsém.
Kívülről látszott, hogy a védelmi vonalunkon könnyen áttörtek. Nem hittük volna, hogy ilyen egyszerűen be tudnak jutni. Gondolnom kellett volna erre is…
A nappaliba lépve Chloe-val találtuk szembe magunkat. Maggie eszméletlen testét tartotta a karjában. Seth pár méterrel odébb feküdt, megéreztem a vére szagát. Emmették azonnal Chloe felé lendültek, kitépték a kezéből a kislányt, és leterítették a földre. Nem ellenkezett, csak megadóan hagyta, hogy azt tegyék vele, amit csak akarnak. Én meg álltam, és figyeltem, ahogy néhány másodperc leforgása alatt a családom ésszerűen viselkedik. Helyettem.
Az emelet felé vettem az irányt, ahonnan hallottam szapora, ijedt szívverését, és akadozó lélegzetvételét. Tudtam, hogy ami az odafönt vár rám, az sokkal rosszabb lesz, hogy vele nem lesznek ilyen kegyesek. Miért? Miért hagytam őt itt? Itt kellett volna maradnom vele… Kérlelt, könyörgött, hogy maradjak, de én itt hagytam, védtelenül…
A legutóbbi alkalom is elég elevenen élt a tudatomban, de ez sokkal rosszabb volt annál is. A szobánkból rángatta ki őt. Először nem is ismertem rá arra a lányra, akit maga előtt tartott az az őrült. A kék szempár volt az, ami meggyőzött afelől, hogy ő az. A szempár, ami egyszerre nézett rám ijedten és megkönnyebbülve. Az arcán mély sebek éktelenkedtek, nagy szemeiben könny csillogott, és a jobb keze be volt kékülve. Csak néhány másodperc után jöttem rá, hogy az ujjai abnormális módon kifordultak a helyükről.
Annyira szerettem volna magam mellett tudni őt. Átölelni és biztosítani őt arról, hogy sosem fogom magára hagyni többé. Soha nem követek el még egyszer ekkora hibát.
Úgy éreztem magamat, mint egy robot, kívülről figyeltem az eseményeket. Az eszemmel jól tudtam, hogy ennek a végkimenetele nem lehet happy end, mégis… nem tehettem mást, csak valahol mélyen reménykedtem.
A csóknál fogyott el az önfegyelmem utolsó cseppje. Neki akartam ugrani, lassan fájdalmasan megkínozni őt is, úgy, ahogyan Audrey-val tette, és ahogyan közvetve velem is. A látvány, hogy kéjesen csókolja a nőt, akit szeretek, elemésztő volt. A családom alig bírt visszatartani megakadályozva azt, hogy valami hülyeséget csináljak. Az első és legfontosabb Audrey volt, hogy gond nélkül a mi oldalunkra kerüljön. Utána lesz idő a bosszúra is.
A lángoszlop hirtelen emelkedett kettőnk közé és láttam, ahogyan lassan bezárul körülötte a kör. Láttam a szemét, a reményvesztett tekintetét. Hallottam az üvöltését és hallottam a sajátomat is, mikor megpróbáltam kitépni magamat a testvéreim kezei közül. Mindhiába. Vele akartam lenni. Ha ez csak a lángokon keresztül valósulhatott meg… Hát legyen…
Leperegtek előttem Alice halálának gyötrő emlékképei újra és újra… Nem akartam ismét átélni… Nem akartam. Ha ő meghal, én is meghalok, még akkor is, ha nem tudok utána ugrani… Ezúttal nem lesz senki, aki összeragasztja a gyászban széthullott darabjaimat…
Az őrület határán láttam, ahogy a gyötrődő lángolása közben egy fehér, kitárt szárnyú angyal felé repül és magával ragadja. Nem tudtam mit tenni ellene, csak néztem, ahogy a lángokat eloltva a földre rántja őt.
Néhány keserves másodperc után jöttem rá, hogy a kitárt szárny egy fehér lepedő volt, amit Seth fogott, és azzal oltotta el az Audrey-t borító lángokat. Időközben engedtek a karomat szorító kezek, de én csak ledermedve álltam, és néztem a földön fekvő, még mindig takaróval borított, ernyedt testet. Ha nem hallottam volna a bizonytalan szívverését, akkor azt hittem volna, hogy meghalt, de még élt.
Seth bőre tűzpiros volt egy-két helyen, mikor sziszegve felugrott Audrey mellől.
- Hagyja, doki - hárította el apám ösztönös mozdulatát. – Audrey-val foglalkozzon, én meggyógyulok negyedóra alatt.
Carlisle Audrey mellé lépett, és lassan lehúzta róla az anyagot. Hallottam a mellettem álló lányok felszisszenését, amikor meglátták az arcát, ami a felismerhetetlenségig torzult a tűztől.
- Bella, segíts! Nyisd meg a csapot a fürdőszobában! Ki kell tisztítani a sebeket. Rose, keress egy szobát, ahol még használható az ágy. Edward, hozz morfiumot! - osztotta ki az utasításokat Carlisle, és felnyalábolta Audrey-t.
Eközben mindenki más a dolgára szaladt, hogy segítsen Carlisle-nak vagy eloltsa a kisebb tüzeket szerte a házban, Emmett pedig néhány farkassal Gregoryék nyomába eredt.
Megkövülten álltam a folyosón. Hallottam a folyó víz csordogálását, és Audrey kapkodó légzését. Nem bírtam megmozdulni, csak álltam, és bámultam magam elé. Biztos voltam benne, hogy a tűztől hamuszürke és fekete arcát sosem fogom elfelejteni, akármi is történjen ezek után.
Néhány másodperc után Rosaliék szobájába vitték őt, lassan követtem őket. Carlisle óvatosan az ágyba fektette, ekkor láttam csak meg a karján éktelenkedő sebeket is. A teste többi részén ahol nem takarta a megmaradt ruhája, piros árnyalatú volt a bőre.
Egyik szemét tudta csak hunyorogva kinyitni a sérüléseitől, és bizonytalanul nézett körbe a nagy kékséggel.
- Jasper… - suttogta, olyan halkan, hogy emberként nem hallottam volna meg.
- Itt vagyok! – léptem közelebb legyőzve a dermedtséget. Leültem mellé az ágyra, és bár nem mertem a sebeihez érni, az arcától néhány centire végigsimítottam a levegőn, mintha őt érinteném. – Itt vagyok veled! – ismételtem meg. – Minden rendben lesz! – suttogtam, bár abban nem voltam biztos, hogy ezt meghallotta.
- Maggie…? – kezdte és hallottam, ahogy a szívverése felgyorsul.
- Maggie jól van. Seth-tel van. Mindketten jól vannak – biztosította őt Carlisle, miközben a testén lévő sérüléseket vette számba. Majd bizonytalanul Bellára nézett. Éreztem felőle a tehetetlenség okozta bűntudatot. Nem, ha már Carlisle tehetetlen…
- Intézkedem… - sóhajtott Bella, és kiment a szobából.
- Nagy fájdalmai vannak? – kérdeztem az arcát nézve.
- Jasper…- sóhajtott Carlisle – A sebei nagy százalékban harmadfokúak…
- Fázok – súgta eközben. Mire Carlisle egy nagy takaróval nyakig betakarta őt.
- Ami mit jelent?
- Azt, hogy az idegvégződései elégtek, akármilyen csúnyák a sebei, nem érez semmit – világosított fel.
- Akkor minek a morfium?
- Csak előkészülünk az esetleges lehetőségekre – válaszolt helyette Edward visszaérve a gyógyszerrel. Nem akartam felfogni a szavainak az értelmét. Tudtam jól, hogy mire gondol, de erre a lehetőségre még nem voltam felkészülve. Nem akartam, hogy ő is olyanná váljon, mint én, nem akartam neki fájdalmat okozni, az átváltozással és a mindennapos harcokkal.
- Jasper… - suttogta ismét.
- Itt vagyok, kicsim… - hajoltam közelebb hozzá.
- Csak… csak… azt akarom, hogy… - dadogta a levegőt kapkodva.
- Audrey, ne erőltesd meg magad, csss… - csitítgattam.
- De… de… akarom – erősködött tovább -, hogy tudd, te…
- Audrey, még lesz alkalmad mindent elmondani – próbáltam megnyugtatni.
-… te voltál a legjobb dolog… az életemben… - csuklott el a hangja, és levegő után kapkodott. – Az elmúlt idő olyan csodás volt… - suttogta nagyon halkan. Egy pillanatra lehunyta a szemét, mintha így próbálna erőt gyűjteni a folytatáshoz. - Annyira… - kezdte akadozva, de látszott, hogy nincs ereje tovább folytatni. A könnyes szemét nézve lassan megéreztem a felőle áradó őszinte szerelmet. Bár szóban nem tudta kifejezni, amit akart, de talált más módot rá, mire lassan összeszorult valami a szívem helyén.
- Audrey, én is szeretlek, de ne búcsúzkodj! Nem lesz semmi baj. Meg fogsz gyógyulni! – suttogtam, és kisimítottam egy hajtincset az arcából.
Annyi mindent szerettem volna még neki mondani, hogy bocsásson meg, amiért itt hagytam és hogy mostantól vigyázni fogok rá, és hogy én is köszönöm ezeket a hónapokat. De nem akartam búcsúzkodni, az olyannak tűnhetett volna, mintha beletörődnék a sorsunkba…
Aztán hirtelen lehunyta a szemét, és váratlanul lehanyatlott oldalra a feje.
- Mi történt? Audrey! Audrey! Ne halj meg! Kérlek! NE! – ugrottam fel mellőle.
- Elájult! – mondta Edward és mellém lépve a vállamra tette a kezét. - Hallgasd csak, még él, dobog a szíve, csak a sérülései miatt vesztette el az eszméletét.
- Nem halhat meg! Csináljatok már valamit! Mindketten orvosok vagytok! Gyerünk már! – folytattam kicsit megnyugodva a szívdobogásától.
- Jasper, már nem tehetünk mást, csak várunk.
- Mire?
- Inkább kire… - helyesbített Bella, mikor belépett a szobába, nyomában Jacobbal.
- Bella, Seth üzent nekem, hogy valami baj van. Áruld már el, Nessie-vel történt valami? – nézett kétségbeesve Bellára.
- Nem, dehogy. Nessie jól van, viszont Audrey-val… - mutatott felénk Bella.
- Úristen, ez nagyon… - hápogott Jacob, mikor meglátta Audrey sérüléseit.
- Jake, a segítségedet szeretnénk kérni - kezdett bele Bella teketóriázás nélkül.
- Segítek, ha tudok – válaszolta bizonytalanul Jacob, még mindig nem sejtve, hogy mire vonatkozhat a kérés.
- Audrey haldoklik – mondta ki Bella a szót, amire még gondolni sem mertem. Hiába hallottam az egyre gyengülő szívverését, hiába láttam a sérült arcát, nem akartam tudomásul venni az elkerülhetetlent. Jacob tekintete megállapodott rajta, majd részvéttel nézett rám.
- Sajnálom. Nem vagyok orvos, tudod jól, hogy ebben nem tudok segíteni.
- Nem ilyen segítségre gondoltunk.
- Hát akkor? – nézett gyanakodva végig rajtunk.
- Az engedélyedre lenne szükségünk.
Valójában még én sem voltam benne biztos, hogy akarom-e azt az engedélyt… hogy Audrey-t tényleg bele akarom-e sodorni ebbe a világba, de elveszíteni sem akartam, túlságosan sokat jelentett nekem ahhoz, hogy csak úgy dönteni tudjak a sorsáról. Túlságosan nagy őrület volt az egész.
- Milyen… - kezdte, majd hirtelen megtorpant, felismerés csillant a szemében, és elborzadva nézett Bellára. - Na, azt már nem!
- Jake, tudom, hogy nagy kérés, és hogy nem várhatom el tőled… de… - kezdte Bella és hátrébb lépett egyet, mikor Jacob keze remegni kezdett. Edward védekezően elé állt, és fenyegetően nézett Jacobra.
- Bella, igazad van, nem várhatjátok ezt el tőlem! Nem! Nem engedem! – kiabált idegesen.
Nem szóltam bele a vitába, nem akartam, hogy bárki megsérüljön, így csak Audrey arcát néztem, és bíztam a csodában.
- Jake, benned van minden reményünk!
- Nem, Bella! – A remegése egyre erősödött.
- Haver, nyugi már! – rohant fel Seth a földszintről. Alfája vállára tette a kezét, így próbálva őt megnyugtatni.
- Seth, ebbe te ne szólj bele!
- Legalább hallgasd őket végig, biztosan meg tudtok egyezni. Ne mondd ki ilyen gyorsan ennek a lánynak a halálos ítéletét.
- Seth, menj vissza Maggie-hez!
- Jake…
- Azt akarom, hogy ne szólj bele a dolgomba, és menj vissza Maggie-hez! – kiáltotta, mire Seth nem tudva ellenkezni az alfai parancsnak elhagyta az emeletet.
Egészen idáig csak ültem és figyeltem őket, mintha ott sem lennék, de rá kellett jönnöm, hogy muszáj beleavatkoznom a dolgokba, mielőtt még valami végzetes történik. Lassú nyugalomhullámot küldtem Jacob felé. Láttam rajta a meglepettséget és a bosszankodást is, de nem szólt hozzám.
- A döntésem végleges, Bella: nem! Te voltál az utolsó! – mondta néhány másodperc után láthatóan nyugodtabban.
Ezek után a lehetőségeimet vettem számba. Hogy mit kell tennem ahhoz, hogy utána mehessek ha… ha meghal. Talán ha felbosszantom a farkasokat… nem csak nyugtatni tudok... Vagy csak egyszerűen magamra gyújtok valamit…
- De csak így élheti túl! - tiltakozott eközben Bella, teljesen feleslegesen. Közben pedig rá kellett jönnöm, hogy igaza van. Csak így élheti túl. Nincs helye a bizonytalanságnak, ha azt akarom, hogy velem maradjon. El kell fogadnom ezt a megoldást.
- Nem érted, hogy így is, úgy is meghal? Akkor legalább haljon meg rendesen! – kiabált idegesen Jacob.
- Jake, ha ő elmegy, Jasper is követi…
- Sajnálom, de nem veszek részt ebben!
- Kérlek, Jake… Velem sem volt gond… - könyörgött Bella.
- Mert te egy különleges eset voltál, Bells. Hogy garantálod, hogy ő is olyan lesz, mint te?
- Nem tudom garantálni, de vigyázunk rá, hogy…
- Nem sodorhatom veszélybe a népem. Nem, Bella, nem fogok minden egyes szerelmes vámpír kedvében járni, mert nem képesek az ember szerelmük nélkül élni – kiabálta, és talán igaza volt.
- Jacob, kérlek, engedd meg! – szólalt meg Nessie a háta mögül. Az ő megjelenésével éreztem egy parányi esélyt arra, hogy Jacob végül engedni fog.
- Te meg mit keresel itt?
- Nagymama hazahozott a papától.
- Á, szóval ez a trükk, majd Nessie-t használjátok fel ellenem, hogy engedélyt adjak.
- Semmi trükk nincsen ebben, Jacob.
- Nessie, kérlek, menj innen, nem kell ebbe belekeveredned.
- Nem megyek! Jake, nem akarom, hogy ismét mindenki szomorú legyen, mint Alice néni halála után. Nem akarom, hogy meghaljon Audrey, és meghaljon Jasper is. Mindenki szomorú lesz! Én is az leszek! – miközben ezt mondta, odalentről a magához tért Maggie kétségbeesett sírása szűrődött fel.
- Nessie, kérlek… - suttogta.
- Jacob, engedd meg nekik. Vigyázni fognak rá! Maggie-nek is kell egy anyuka, nem veszítheti el Audrey-t is! Kérlek! Kérlek! – könyörgött Nessie.
Jacob nem szólalt meg, csak Nessie nézte, és hallottuk, hogy elejt egy-két morgást. - Rendben. Legyen! A ti felelősségetek, hogy ne essen bántódása az embereknek, és ez volt az utolsó! – nézett Carlisle-ra, Edwardékra, majd rám.
- Köszönjük, Jacob! – sóhajtott Carlisle megkönnyebbülten.
- Megyek, szólok a többieknek – sóhajtotta. – Te velem jössz! – ragadta kézen Reneesmét.
- Akkor gyorsan cselekedjünk, amíg ki nem futunk az időből! – nyúlt Carlisle az előkészített fecskendőkért.
- Mi csináltok? – kérdeztem értetlenül.
- Ebben már méreg van. Adagolok mellé morfiumot- mondta és egy üvegcséből szívott fel a gyógyszerből is. - Bellánál is ez volt a leghatásosabb. Ha minden jól alakul, Audrey is csak át fogja aludni, mint Bella – magyarázta fellelkesülve Carlisle.
Bella az ajtónál állt és Carlisle magyarázatára megdermedt. Mikor ránéztem kerülte a pillantásomat, de éreztem a belőle áradó bűntudatot.
Az apám lejjebb húzta a takarót Audrey mellkasáról.
- Nem elég a karjába adni? – kérdeztem dermedten nézve a tűre.
- Bella is a szívébe kapta, ez a legbiztosabb, míg dobog.
Ezúttal mikor Bellára néztem, éreztem a felőle áradó őrlődést és tehetetlenséget, bíztam benne, hogy semmi olyanba nem hagyja belemenni a fiúkat, ami árthat Audrey-nak. Közben Edward felől is nyugtalanságot éreztem, amit valószínűleg a gondolataim váltottak ki belőle, de ő sem tett semmit, csak várt.
- Jasper, fogd meg a vállait, nehogy mozogni kezdjen - utasított Carlisle, ezután a szíve fölé irányította a tűt, és lendületet vett a szúráshoz.
- Ne! – ugrott oda Bella az utolsó pillanatban, és kilökte Carlisle kezéből a tűt, ami nekicsapódva a falnak darabokra tört.
- Bella, mit csinálsz? – nézett rá értetlenül Edward.
- Ne csináljátok!
- Bella, te mondtad, hogy használt! – értetlenkedett a férje.
- Igen, azt mondtam… - sóhajtott lemondóan. Csak most értettem meg igazán, hogy Bella hazudott és emiatt van bűntudata.
- Bella…
- Sajnálom, Edward… én… Mikor beadtátok nekem a mérget, a morfium hatott, de nem mulasztotta el a fájdalmat, csak lebénított. Nem tudtam megmozdulni tőle. Végig magamnál voltam, éreztem mindent, hallottam a lélegzeted. Nem aludtam egy percet se. Aztán később, mikor felszívódott a morfium, már csak önmegtartóztatásból maradtam mozdulatlan. Bocsánat, hogy félrevezettelek titeket. Nem akarom, hogy Audrey-nak is ezt kelljen átélnie.
- Köszönöm – tátogtam hálásan.
- Ezt mért nem mondtad soha? – vonta kérdőre Edward.
- Nem akartam, hogy rosszul érezd magad a fájdalom miatt.
- Hogy ne érezzem rosszul magam? Miattam szenvedtél! Én bénítottalak le! – kiabálta Edward magán kívül.
- De Edward, ez már annyira nem számít…
- Nekem igenis számít! - sóhajtott, és kiviharzott a szobából.
- Edward!
- Valaki foglalkozna Audrey-val is? – kérdeztem, miután kihagyott egyet a szívverése.
- Igen, akkor a hagyományos megoldást választjuk. Jasper, akarod te csinálni? – kérdezte Carlisle.
- Kérlek, nekem ez… nekem ez nem menne! – néztem rá kétségbeesetten. Nem éreztem magamat elég erősnek, ahhoz, hogy megtegyem.
- Rendben. Ne haragudj, Audrey! – sóhajtott, miközben a nyakához hajolt.
Szia!
VálaszTörlésElőszőr is had gratuláljak megint hatalmasat alkottál. Igaz,hogy én olyan szerencsés voltam,hogy már olvashattam ezt a fejit,de még most is felállt a szőr a kezemen. ( persze jó értelemben)
Rengeteg érzelmet mutattál be most is nekünk, de ami nekem megmaradt az a vívódás és nem csak Jasper részéről.
Ott volt Jacob akinek elég nehéz döntést kellett meghoznia hiszen ő a 2 család között áll,de elsősorban a népe érdekeit kell néznie. Őszintén szólva nem csodálkozom,hogy először elutasítóan reagált. De persze a bevésődése erősebb! :)
Aztán ott volt Bella is akinek felkellett fednie egy titkát a férje előtt, még akkor is ha tudta hogy ezzel nagyon megbántja őt.
Bár azt nem írtad bele,de szerintem Emmettnek sem lehetett könnyű eldönteni,hogy a vámpírok után eredjen vagy megnézze hogy Maggivel minden rendben van-e?
És persze Jasper aki egy olyan helyzetbe kerűlt amit mindennél jobban próbált elkerűlni és most választani kell , vagy elveszíti örökre Audrey-t vagy ő szerinte örök kárhozatra ítéli. Ja és ott van még nála a bűntudat is ami szerintem már hozzá tartozik Jasper lényéhez.:)
Mindenesetre elég sok kérdést vet fel ez az átváltozás:
1: Audrey is olyan lesz mint Bella? Azért mert még emberként el tudta rejteni és kontrolálni az érzéseit ezt megtudja tenni majd vámpírként is?
2:Talán az lesz az ő ereje hogy kontrolálni tudja a vérszomját?
3:Hogy fog erre reagálni Maggie?
4: Gregorinak mi volt a valódi terve, hiszen gondolhatta hogy megmentik Audreyt!? Talán végig az volt a terve hogy Audrey is vámpír legyen?
5: És Jasper hogy fogja ezt feldolgozni?
Bocs,hogy kisregényt írtam,de igen érzelmes és elgondolkodtató fejezetet adtál nekünk.
Már alig várom a folytatást! :)
Puszi: Kiki
Köszönöm! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!! :)
VálaszTörlésA lehető legjobb verziót írtad meg! Nyilván elfogult vagyok, mert azt karom, hogy Audrey túl"élje" - ha nem lenne komoly baja tűztől, nagyon kilógna a lóláb, ha belehalna... az nagyon kegyetlen lenne, arra gondolnék tőle, hogy 'te jó ég, Truska milyen borzalmasan érezheti magát, ugye, nem lesz öngyilkos', és nem lenne egy darab boldog jelenet sem történetben utána, ha ugyan lenne folytatás. Így viszont :DDD - minden a lehető legjobb, ahogyan ki lehetett jönni az előzőfejezetben keletkezett szituból.
Nagyon tetszett az 'és akkor leszállt egy angyal megmenteni Audrey-t - ja nem, csak Seth volt az egy lepedővel' ez a poén oldotta ott a feszültséget. Nem tudtam rajta nyugodtan nevetni, mert azért még lehet, hogy most valami tragédia jön, de arra is gondoltam, hogy ha már viccelődsz, akkor most ebben fejezetben nem iktatsz ki senkit, mert akkor éppen hogy fokoznád, vagy legalábbis fenntartanád a feszültséget, nem kezdenéd el oldani és lenyugtatni minket.
Szintén necces pont lehetett volna Jake reakciója. Nem éreztem volna hihetőnek, ha csak úgy, első szóra könnyen belemegy. De persze ha egy bizonyos lányka kéri, az már elég erős indok, így beleillik döntése róla alkotott képbe, szóval tök jól megoldottad! Mindig örülök, hogy a konfliktusokat nem úgy rendezed le, hogy valaki karakterére (jelképesen) rózsaszín cukormázat öntesz, és rájön, hogy ő annyira szereti a másikat, hogy enged a kedvéért, vagy egyszerűen csak kihagynád a szereplők ütköztetését, hiába, hogy a karakterükbe ez nem férne bele. (sokan képesek megcsinálni! Általában pár ilyen után úgy döntök, hogy oké, ez az író teljesen másként képzeli el ezt a világot, mint én, nekem az enyém jobban tetszik, majd bezárom a lapot.)
És olyan jó volt, hogy figyeltél a részletekre! Itt most a morfiumos részre gondolok. Nem siklottál el fölötte, mi van a Meyer-regényekben, hanem a mindannyiunk által ismert sztori jelenetéből teljesen jól következik, amit Te írtál. Jellemző Carlisle-re, hogy igyekszik csökkenteni a 'páciens' fájdalmát, meg Edwardra is, hogy persze újra nekiáll önmarcangolni.
Imádom, hogy kb ugyanúgy viselkednek a szereplők szerinted, mint szerintem! Nagyon jó érzés, mintha én is kicsit otthon lennék a világodban. Köszönöm!
Ja, és köszi, hogy regáltál chatben. Ennek hála én most már csak leoltom a villanyt, gondolkodom még egy darabig, mi történhet ezután Jasperékkel (Edwrd bűntudata nem tud lekötni, nálam ő így mellékszereplő marad, vagy némi karakterfejlődéssel több önszeretethez jut és nem érzi szükségét már magát vádolnia mindenért), vajon milyen leaz Audrey vámpírként, mi lesz a tesójával (szegény Chole! Kérlek szépen, menekítsd el Gregorytól, amint tudod! Mindig fáj érte a szívem, őt sose szerette senki, csak szenved, és ez tök igazságtalan. Persze, így színesebb a történet, mit egyáltalán nem bánok, és ha mindenki csak boldog a sztoriban, az unalmas lesz, de azért körülötte akkor is lehet kavarni, ha megmenekült tőlük! Meg egyébként is, vagy te annyira kreatív, hogy simán találj más megoldandó problémát, ha esetleg elfogynának), khm, meg a kistesójával is, bár Maggiet nyilván nem fogja bántni, de azért lesz ott min 1 alakváltó, aki elég nehezen viseli majd az újszülött vámpírt a kislány mellett.
Na jó, holnap van, úgyhogy innentől offline gondolkodom a történeten:) (már majd' fél órája írom a kommentet:)
Köszönöm, hogy felraktad ma!
Jó éjt!
uhh, ez nagyon, nagyon nagyon jóó volt:)
VálaszTörlésés szerintem is így lesz a legjobb, hisz ha minden jól sikerül, akkor Audrey és Jasper együtt lehetnek..de még sok mindenen kell átmenniük..például azon,hogy mit fognak csinálni Gregékkel..
és még arra is kíváncsi vagyok, hogy Edward és Bella hogy fognak majd kibékülni...egy biztos ezzel kapcsolatban: Bellának sem volt könnyű elmondani, hogy neki sem hatott a morfium, hisz így Edward éri rosszul magát, de így nem csinálják ugyanazt Audreyval...
hát nagyon kíváncsi vagyok a vég kifejlettre, hogy Audrey hogy fog majd viselkedni Jasperrel és a többiekkel, főleg Sethtel és Maggievel
nagyon örültem volna, ha még pár sort írsz, mert így nagony nagyon fogok izgulni, hogy mikor jön a folytatás...
nagyon gratulálok, nagyon jó lett ez a fejezet is:) csak így tovább
pussz:Süti
Szia!
VálaszTörlésValahogy éreztem, hogy Audrey nem fog meghalni, és hogy Jasper is biztos távolban marad a tűztől. Amíg Carlisle ki nem mondta, hogy mi van Audrey-val én reménykedtem, hogy nem kell vámpírrá válnia, de mégis. Talán ez jó döntés lesz, majd kiderül. Sok sikert a következő fejezet megírásához!
Nos...megint igazán egy remekművet alkottál!!
VálaszTörlésAz elején egy picit megijedtem,hogy most részletesen beszámolsz mindenről..mert wáá a hajamat téptem volna a várakozástóll:)
De persze csak sorjában:)
Igazából sokkolt,hogy Jasper nem tett semmit..mármint...jó ne vesse úgymondd Audrey után magát,de legalább arra számítottam,hogy nem ül/áll tétlenül..(mintha nem egy képességgel megáldott vámpír lenne..könyörgöm..:)
Vagy segíthetett volna felvinni a szobába..vagy mit tudom én!! Elhiszem ,hogy lebénította a fájdalom,de mégis csak a szerelméről van szó!!
Viszont az nagyon tetszett,hogy Nessi meggyőzte Jacobot..nem lehet ellenállni a szép nézésének!!:)
Bellának nagy bárotságot jelenthetett bevallani az igazat..de Edwardnak meg meg kell értenie!Ha akkor nem áldoz ennyit rá..most nem lehetnének ilyen boldogok!Remélem felfogja majd!!:)
És a vége??Remélem most Jasper tesz valamit!Neki kell átváltoztatnia Audreyt!
Naggyon jó lett és mihamarabb várom a folytatást!!:)
Puszy
Juuuujjjj... nagyon jó rész volt:) Mikor volt az a lepedős rész, akkor azt hittem, hogy az valahogy Aice lesz, de nem:( de amúgy nagyon tetszett!!!
VálaszTörlésNe máááár... ne hogy Carlisle változtassa át! Itt a végén szólnia kéne Jasper-nak, hogy hé várj inkább én, hisz Audrey is őt szeretné(szerintem).
A másik, hogy most Audrey húga is elment vagy akkor most őt elfogták? mert ugye írtad hogy leterítették meg minden, de ez még nem azt jelenti hogy hagyták elfutni vagy még is?
Jaj, már nagyon nagyon várom a kövi fejit, remélem mihamarabb össze gyűlnek a komik, addig is szia ren14
Szia!
VálaszTörlésNem régiben találtam rá (újra) a blogodra és most tusok először írni.
Azt el kell, hogy mondjam, annyira nem rajongok a Twilightos fanficekért, előtérbe helyezem a saját ötleteseket, de ez valahogy megfogott.
Már az elejétől kezdve nagyon ügyesen csavarod a szálakat. Az érzések nagyon jól átjönnek és folyamatos változás vehető észre az írásodban. Gondolom, majd neked is feltűnik, hogyha újra olvasod.
Egyértelmű fejlődés figyelhető meg és erre igazán büszke lehetsz.
Olyan dolgokat hajtottál végre, amiket kevesen tudnak. Vannak írók (ismerek olyanokat), akik nem merik leírni azt, amit akarnak, nehogy elveszítsék emiatt az olvasókat. Te tényleg írsz. Te leírod azt, amire gondolsz és ezt imádják.
Nem akarom az egódat az egekbe emelni, mert az köztudottan rossz. Akkor nincs min javítani, ezért, hogyha nem haragszol meg, akkor kiemelnék pár dolgot, amire figyelned kéne. (Persze itt megjegyzem azt, hogy valószínűleg én fiatalabb és tapasztalatlanabb vagyok, mint te!)
Szó, mi szó, ezek csak tanácsok, amiket nem muszáj megfogadni.
Na, szóval, vannak olyan részek, amikor nem fogalmazol tisztán és érthetően. Itt nem arra gondolok, amikor szándékosan ködösítesz, hogy nagyobb legyen a meglepetés... Hanem, hogy nem tiszta, ki szól közbe, ki beszél. Most hirtelen nem tudok példát felhozni, de úgy emlékszem, hogy találkoztam ilyennel.
Igazából volt még, de most az istenért sem jutna eszembe. MERT ez a fejezeted nagyon jó lett.
Audrey szemszög a legjobb, nem nagyon szeretem a váltott szemszöges sztorikat, de ez most szerintem nagyon jó lett. Van tehetséged hozzá, hogy leírd azokat az érzéseket, amik éppen a szereplőkben zajlanak le.
Például ebben a részben Jasper lefagyása teljesen logikus és érthető érzés volt és át tudtad adni azt, amit egyes írók nem.
Jaj, igen. itt volt egy olyan rész, hogy ÉN ÚGY EMLÉKSZEM (szóval az én rossz memóriám lehet a gond), hogy Seth eszméletét vesztette. És akkor hirtelen ő menti meg Audreyt? Meg ott volt, hogy egyik pillanatról a másikra megégett a lány. Ami csak abból a szempontból hihetetlen, hogyha magamban összerakom a két részt, akkor az úgy nem passzol nekem. Mármint olyan, mintha fél másodperc alatt összeégett volna a lány. De tényleg mondom, hogy lehet, hogy csak az én memóriám gonoszkodik. Akkor szólj és elolvasom még egyszer. Úgyis élvezni szoktam.
Ebben a részben nagyon tetszett most Jacob és Nessie karaktere. Jake, aki uralkodni akar, de a szerelme szava szent és sérthetetlen. Egy kicsit papucs lett a végére Jake, de nem rossz értelemben. Ismerve a bevésődés lényegét egyáltalán nem papucs, de vicces volt.
Nagyon szeretem a történetedben, hogy nem állítod középpontba Bella&Edward&Nessie triót. Nagyon nem szeretem őket. Kifejezetten irritál Edward állandó önmarcangoló viselkedése és Bella tudálékossága. Nessie pedig szimplán ellenszenves az eredeti könyvben is, mert ha egyszer nem lehet gyereke egy vámpírnak, akkor ne rakjunk bele kiskapukat, hogy teljes legyen a happy end.
Jaj, tudom, mit akartam még. Nem akarom, hogy külön szemszögük legyen, mert azt nem szeretném, de valahogy Gregory és csapata már csak mellékszereplőkké váltak az utóbbi időben. Legalábbis nem voltak a középpontba. Például amikor Audrey önként ment hozzájuk, az a rész nagyon izgalmasra sikeredett. Ott is nagyon jól megírtad az érzéseket, gondolatokat. Akkor nagyon meglepődtem, hogy nem változtattad át, pedig megesküdtem volna rá, hogy megteszed. Nagyon szép húzás volt.
VálaszTörlésAkkor még ezzel a fejezettel kapcsolatban, kíváncsian várom, hogy milyen vámpír lesz Audrey, de van egy olyan érzésem, hogy kivételes egyén lesz. Remélem, hogy Jasper és ő boldogok lesznek.
Már csak egy utolsó kérdés és tényleg nem zargatlak tovább. Hova tűnt Audrey apja a "harc" idején? Valószínűleg, erről is írtál és most már tényleg hülyének érzem magam, szóval újra kell olvasnom az utóbbi részeket... :S
Remélem, hogy tudtam hasznos tanácsot adni és nem sértődtél meg egyik momentumon sem, amit leírtam. Én csak tanácsot szerettem volna adni, mert tényleg nagyon jó, amit írsz. Nekem nagyon tetszik. Csak így tovább!
Sok sikert és ihletet a folytatáshoz!
pussz: Livi
Bocsi, hogy két részben megy, de túl sok karakter miatt nem engedte egybe... :S
Jaj, de vártam már!!! Csak most jutottam ide hogy elolvassam, de nagyon jó lett!
VálaszTörlésSzegény Audrey-t sajnálom, de végre vámpír lesz:):) vagy még sem?:)
A "megsértődés" tipikus Edwardos dolog volt:D
Nagyon hól leírtad, Jasper érzelmeit és egy egy nagyon nagyon jó feji volt!!!
Már nagyon várom a kövit.
Puszi adri
Szia!
VálaszTörlésIsmét egy nagyon jó fejit adtál nekünk, megérte várni:)) Gondoltam, hogy Audrey nem fog meghalni, de azért nagyon sajnálom azt mi történt vele:( Nekem nagyon tetszett az a jelenet amikor Audrey
"búcsúzik" Jasper-től, majd elájul és Jasper reakciója olyan jó volt... ha elképzelném ez a jelenet olyan szív szorító, de mégis nagyon jó lenne, hogy leírni sem tudom...egyszóval:megható
és végre vámpír lesz? de jó lenne... már úgy vártam ezt, de sosem lehet tudni, hogy az író énedtől mit fogunk kapni:D
Várom a frisset!!! Szia rena001
Szia, az az angyalos lepedős dolog az nagyon nagy volt, örülök h audrey nem hal meg , de tényleg vámpír lesz?! na majd meglátjuk:D nagyon jó lett várom a kövit!
VálaszTörléspuszi Zsani
Hali!
VálaszTörlésAz új dizájnnal már el tom olvasni a blogot :)
Kicsit sokkolt ez az egész így egybe, mit ne mondjak........ Richard megszólalásai, Gregory, a tűz, az engedély meg minden...
Előtte meg persze tök jó vt amikor Maggie mondogatta a magáét, szal tetszett... Ami gáz vt, az az, h két ember védelmére csak egy farkast hagytak hátra, de ez nem a te hibád, hanem az övék.
És bár már nyilván rájöttek többen is, de a komikat már nincs időm olvasni, az a rész, aminek a megírása fájt, az az vt sztem, amikor Maggie beveri a fejét.
Csak gyűljenek már a komik, és sorry, amiért most sokáig nem vtam, de télleg lassú a gépem és az előző dizájn vmért nem komálta és a végén még le is fagyott az egész, de mostmár tökjó! :D
Pusz
Szia, hát nagyon jó lett ez a fejezet , amikor audrey búcsúzkodott , meg edward besértődött, tuti magát fogja okolni mint mindig XD nagyon jó lett fejezet, bocsi h én nem írok olyan hosszó komit de sosem voltam jó a az írásban, várom a kövit
VálaszTörléspuszi Niki
Igaz hogy üziben is kifejtettem a véleményemet, de nem bírom ki, hogy ne írjak ide is.
VálaszTörlésNagyon tetszett a fejezet, ezt mindig írom és már olyan elhasználtnak tűnik de egyszerűen ez van.... azt hittem, hogy megkönnyebbülök mert kiderül, hogy mi történik Jazz-zel, de mégsem :| nem baj majd valamikor csak-csak.
az érzelmeket nagyon nagyon jól leírtad. lehet hogy írtam üziben de itt is leírom, hogy kicsit csalódtam hogy nem Jazz változtatja át Audrey-t hanem Carlisle de az ésszerűséged nagyon tetszik. logikus dolog. :D
üzibe biztos leírtam, de ha netán valaki elolvassa a kommenteket had ültessek bogarat a fülébe: megijesztettél azzal, hogy Emmett és pár farkas mentek Gregoryék után :( írtad hogy ketten halnak meg, és így Emmett elég veszélyeztetetté válik, mert oké hogy erős de nagyon kis szeleburdi tud lenni :)
remélem hogy tévedek :)
Ami még nagyon tetszett az az volt, amikor Seth lepedőt dob Audrey égő testére... az angyalos motívum nekem nagyon tetszett :) kreatív ötlet
nagyon várom a fejit, remélem összegyűlik hamar mert frászt fogok kapni, ha nem derül ki mielőbb, hogy kik halnak meg és, hogy mi történik Jasperrel. :)
puszi: Tekla.*
Szia, nagyon jó lett, hát kíváncsi e msot h audrey vámpír lesz a vagyok mi lesz gregoryval h kapják el stb , és h audrey tesójával , illetva most h audrey vámpír lett a jasperrel való kapcsolatuk is más irányt vehet:D várom a kövit
VálaszTörléspuszi
Miri
Szia!
VálaszTörlésTényleg jó lett ez a fejezet is, főleg az első felében tetszett ahogy Jasper gondolatai egyik szakaszról a másikra ugranak.
Mikor először olvastam, nem értettem, hogyhogy már elő volt készítve egy fecskendő vámpírméreggel, hiszen nem számítottak rá, hogy ekkora baj történik, de tényleg lehet úgy is értelmezni, hogy volt idő most megcsinálni.
Andi